A szájsebek a tapasztalatok és a vizsgálatok szerint is sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint a külső sérülések, és egy kutatócsoport már azt is sejti, hogy miért.

Mindenkivel előfordult már, hogy megharapta vagy kicsit elvágta saját nyelvét, vagy szájának más részein szenvedett kisebb sérülést. Bár ezek a pici sebek egy-két napig kellemetlenséget okozhatnak, észrevehetően sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint a bőr hasonló sérülései. Egy amerikai kutatócsoport szerint ennek az az oka, hogy a száj minden eszközt bevet a gyógyulásra, köztük olyanokat is, amelyek a bőrben alapvetően nem állnak rendelkezésre, de ide „áthelyezve” a jövőben talán segíthetik a külső sérülések gyógyulását is.

Egy piciny vágás az ujjon vagy egy enyhén lenyúzott térd nagyjából egy hét alatt gyógyul meg, a mélyebb sérülések esetében pedig akár hónapokig is elhúzódhat a folyamat. A helyzet pedig még rosszabb az idősebb betegeknél, akiknek bőre sérülékenyebb, vagy az olyan anyagcserezavarokkal küzdőknél, mint például a cukorbetegek. Esetükben gyakori probléma, hogy a sebek egyszerűen nem gyógyulnak be, ami a fájdalmon túl jelentősen megnöveli a fertőzések bekövetkeztének kockázatát is.

Éppen ezért világszerte számos kutatócsoport dolgozik azon, hogyan lehetne felgyorsítani, illetve kóros esetekben helyrehozni a sebgyógyulási folyamatot. Maria Morasso és kollégái érdekes módon közelítették meg a problémát: nem azt kezdték vizsgálni, hogy mi a probléma a nem vagy nehezen gyógyuló sebekkel, hanem azt tanulmányozták, mi zajlik ott, ahol rendkívül könnyen és gyorsan gyógyulnak a sérülések, vagyis a szájban.

Ha belegondolunk, alapos oka van annak, hogy a száj rendkívül gyorsan gyógyul. A rágás folyamatos irritációt okoz, így ha a sebek nem tűnnének el hamar, folyamatosan újranyílnának. A szájüregben ráadásul rendkívül sok a mikroba is, így a fertőzések elkerülése szempontjából elsődleges fontosságú, hogy a sérülésekkel keletkező nyílások mihamarabb bezáródjanak.

Morasso és társai 30 egészséges alanyon vizsgálták a bőr és a száj gyógyulása közti eltéréseket. Ehhez pár milliméteres sebet ejtettek a kísérletben résztvevők szájának belsejében és karján. Ahogy az várható volt, a szájsebek pár nap alatt begyógyultak, míg a bőrsérüléseknek több mint két hét kellett ehhez.

A kutatók rendszeresen vizsgálták a sérült területeken lévő sejtek génkifejeződését, és kiderült, hogy a szájban már egy nappal a sebesülés után is aktívak voltak a sebgyógyulásban szerepet játszó gének. Ez azt sugallja, hogy a száj eleve készenlétben állva várja a sérüléseket, míg a bőr sejtjeinek napokra van szükségük, mire génaktivitásuk megváltozik, és megkezdődhet a gyógyulás.

A száj sejtjei ráadásul valamilyen módon megelőzik a gyulladási reakció kialakulását, ami szintén gyorsítja a folyamatot. A szájban ezen túl két olyan fehérjét is azonosítottak a szakértők, amelyek segítenek a gyógyulás során a sejteket megfelelő pozícióba rendezni, a bőrsejtekben viszont nincsenek meg. Amikor a kutatók ezeket a géneket egerek bőrsejtjeiben is aktiválták, a sebgyógyulás sebessége megközelítette a száj gyógyulási ütemét. A szakértők azt remélik, hogy ezeket a géneket mozgósítva az emberi bőr gyógyulása is gyorsítható lehet.

Forrás: ipon.hu / blogs.discovermagazine.com / stm.sciencemag.org