A klímaváltozásnak már az európai hódítók érkezése előtt nagy hatása volt Amazónia népeire egy új kutatás szerint.
A tudósok az Amazonas folyó medencéjében évszázadokkal ezelőtt virágzó kultúrákat tanulmányoztak.
Az éghajlat természetes változásait akkoriban megérezte Amazónia és a Föld legtöbb tája is - idézte a Eurekalert.org a Nature Ecology and Evolution című szaklapban megjelent tanulmányt.
Két ilyen korszakot ismerünk: az úgynevezett középkori éghajlati anomáliát, amely 900 és 1250 között zajlott, valamint az 1450 és 1850 közötti kis jégkorszakot.
A jelenlegi globális felmelegedés szintén a világ legtöbb területét érinti, a különbség annyi, hogy a mostanit az emberi tevékenység váltotta ki.
Mitchell J. Power, a Utah-i Egyetem kutatója szerint a jövő egyik legnagyobb problémája az lehet, hogy a szélsőséges klíma számos országnak okoz szenvedést, a változás pedig elűzi a lakókat a szülőföldről mérsékeltebb éghajlatú és fejlettebb országokba, ahol jelenlétük nagy problémát okozhat.
Az éghajlat meghatározó szerepet játszott az ősi Amazónia társadalmi és kulturális változásaiban, a hőmérséklet és a csapadék mennyiségének nagy változásai egész népcsoportok eltűnését okozhatták, ezzel szemben más kultúrák még a gyarmatosítók érkezésekor is virágoztak.
A tudósok Amazónia 700 és 1300 közötti éghajlati és társadalmi változásait tanulmányozták. Azt találták, hogy azok a társadalmak tűntek el, amelyek intenzív földművelést folytattak és erős osztályszerkezetük volt.
Ahol hierarchia nélkül éltek, valamint többféle terményt termesztettek és többet törődtek a föld minőségével, hogy tovább termő maradjon, azok képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott klímához.
A vizsgált időszakban több tucat fejlett társadalom élt virágzó városokban és falvakban Amazóniában. Konfliktusaik és a népességvándorlás szintén szerepet játszott egyes kultúrák bukásában.
Amazónia népessége 90-95 százalékkal csökkent a hódítás után az erőszak és a behurcolt járványok miatt, előtte mintegy 10 millióan éltek a régióban.
Jonas Gregorio de Souza, az Exeteri Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője és kutatótársai pollen- és faszénmaradványokat elemeztek, hogy feltérképezzék, évről évre mennyi eső esett. Megvizsgálták régészeti hagyatékukat is, hogy lássák, milyen növényeket termesztettek és milyen házakban éltek.
A kelet-amazóniai marajók elitje nagy földhalmokon élt, egy-egy ilyen dombon mintegy kétezren laktak, közösségeik 1200 körül bomlottak fel.
Korábban úgy vélték, a nomád vadászok érkezése okozhatta az eltűnésüket, az új tanulmány szerint a csökkenő csapadék is szerepet játszott. A marajók dombjaikkal a vízforrásokat is uralták, így érzékenyek voltak az elhúzódó aszályra.
Ugyanekkor virágzott az 1100 körül letelepedett santarémi kultúra, az ott lakók kukoricát, édesburgonyát, tököt termesztettek és dolgoztak a talaj javításán, a szárazság kevésbé viselte meg őket.
Egyes társadalmak csatornákat építettek a szezonális árvizek miatt, Amazónia déli részén az árkokat megerősítették, töltéseket, mólókat és utakat építettek, ahogy az éghajlat változékonyra fordult.
Forrás: MTI / eurekalert.org
