Az állam (a hatalom) azért fejlődött ki, hogy a társadalom közös érdekeit intézményi rendszerben határozza meg és juttassa érvényre. Sajnos ez a múltban és napjainkban is csak elvétve valósul meg. Sokkal inkább a hatalommal való visszaélés a jellemző.

Naiv ember aki azt gondolja, hogy Magyarországon a képviselők nem élnek vissza a hatalommal. Teszik ezt úgy, hogy jogilag tisztességesnek tűnjön a tevékenység, ha kell akkor céljaik eléréséhez akár törvényt is faragnak. Ha ez kiderülne, akkor az állam hitelét vesztené, ezért foggal-körömmel fent kell tartani a legitimáció látszatát.

Naiv ember az, aki azt gondolja, hogy O. V. csak szotyizni jár a meccsekre OTP-s barátjával, aki azt hiszi, hogy a Lőrinc egy zseniális gazdasági szakember, aki nem hiszi, hogy a háttérben nem osztogatnak egymásnak… és ez a mutyizás már lecsapódott az ország lakosságán, felismerte az EU…

Nézzük, hogy miként gondolták ezt a görögök.

Platón meglátása szerint államnak nem szabad részérdekeket támogatni, hanem csak és kizárólag a közjót. A „Köztársaság” című művében arról írt, hogy az igazi hatalom célja az egész közösség boldogsága, azaz minden egyes egyén boldogsága. Ennek döntő feltétele az állam igazságossága.

Platón azt igyekezett bebizonyítani, hogy a társadalom abszolút állami ellenőrzése szükséges, ám feltételezve, hogy az így elérendő célok valóban méltók a megvalósításra. Ugyancsak feltétele volt ennek az elgondolásnak, hogy a hatalom birtokosai ne rendelkezzenek semmiféle személyes vagyonnal vagy magántulajdonnal.

Platón csak így látta biztosítottnak, hogy a hatalom birtokosai mindenkor önzetlenül és részrehajlás nélkül cselekednek, kizárólag a közösség egészének a boldogsága érdekében.

Platón arra a következtetésre jutott, hogy a törvényeket ne a hatalom hozza, hanem a lakosság. A görög városállamok nagy részében valóban ez volt a gyakorlat.

Az ideális állam szempontjai nem is olyan lehetetlenek, sokkal inkább emberiek:

- A hatalom mindenkor az egész társadalom, annak minden tagja boldogulása érdekében tevékenykedjen, semmiféle csoportérdeket sem lehet a közös érdek elé helyezni.

- A hatalom legyen igazságos. A törvényeket mindenkivel szemben egyformán kell alkalmazni.

- A lakosságnak legyen módja a hatalmat folyamatosan ellenőrizni, annak rossz döntéseit megsemmisíteni.

- A jogok igazi tekintélyüket a hatalom által kormányzottak egyetértéséből merítik.

- Rosszak azok a törvények, amelyek az államhatalmat gazdagítják, a lakosságot szegényítik.

- Ne legyen sok törvény, de azok legyenek tartósak.

- A hatalom támogassa a tiszta erkölcs és az erények érvényesülését

Arisztotelész „Politika „ című művében azt hangsúlyozta, hogy az állam egy természetes szervezet, amelynek tagjai az állampolgárok. Hogy valamely államhatalom jó vagy rossz, azt az államhatalom célja mutatja meg.

Ha a hatalom a közösség egészének a jólétéért tevékenykedik, akkor az jó hatalom. Ha csak egy rész érdekében, akkor rossz. Boldog életet csak a Jó megismerése révén lehet elérni.

Ezért a helyes politika és hatalom legfőbb célja az emberi Jó.

A politika végcélja a legjobb cél minden más cél közül, nevezetesen olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetővé teszik az észszerűség és az erények gyakorlását, s ezzel együtt a boldogság fejlesztését és fenntartását.

Figyelemreméltó Arisztotelésznek az a véleménye, hogy a törvények állandó változtatása káros, (Orbánék minden törvény átírtak!) mert kérdésessé válik azok megalapozottsága és ennek következtében az igazságossága. Emiatt pedig meglazul a törvények tisztelete.

Tehát a jó hatalom hosszú távra változatlan törvényekre épül. Arisztotelész nem helyeselte a szavazás útján történő kijelölést. Nagy veszélyt látott abban, hogy a befolyásolható és tudatlan tömeg kihasználásával gonosz célú személyek is hatalomra kerülhetnek.

És lássuk be Magyarországon is nem arról szól a választás, hogy alkalmas ember kerüljön a parlamentbe, hanem arról, hogy jó pártkatona legyen az a valaki, szavazzon a párt mellett.

Arisztotelész jobbnak tartotta, ha a vezetésre nyilvánvalóan alkalmas, legjobb és legbecsületesebb személyek között sorsolással történik a kiválasztás, esetleg a szavazás és a sorsolás valamilyen kombinációjával. Az ősi egyiptomi és az ókori görög állambölcseleti gondolkodás után a későbbi korok emberei valójában már nem sok újat tudtak mondani, inkább részleteket igyekeztek tovább fejleszteni.

A hatalommal való visszaélés annál könnyebb, minél kisebb a társadalom beleszólási és ellenőrzési lehetősége az államhatalmat illetően. Magyarországon ez szinte zéró. A lakosság talán a szabályozott keretek között lezajló tüntetésekkel mutathatja ki nemtetszését az állammal szemben. Amit a „sok hűhó semmiért”-el jellemezhetünk…sajnos.

Az ókori görög demokráciák jogrendjével ellentétben, a modern kori demokráciákban a hatalom felelősségre vonásának a módja nincs beépítve a jogrendszerbe, a hatalommal való visszaélés kérdését az alkotmányok nem is említik. Magyarország Alaptörvénye (4. cikk, (2)) csak a képviselők mentelmi jogát határozza meg.

Egyedül a Mi Hazánk Mozgalom próbálkozott a mentelmi jog eltörlésével, amit már bizottsági szinten elsöpörtek mondvacsinált indokok alapján (pl. ne akadályozza a lakosság a képviselők munkáját…).

Ha az országgyűlési választást úgy fogjuk fel, mint egy szerződést a lakosság és a leendő hatalom között, akkor a fenti értelmezésnek nincs semmi jogbölcseleti alapja. A szerződések lényege, hogy abban pontosan meghatározzák mindkét fél jogait és kötelességeit. Itt átfogóan csak az egyik fél – a lakosság – felelőssége állapítható meg a lefektetett jogok alapján.

Így tekintve, a választás nem valamiféle szerződés a hatalom és a társadalom között, hanem eszköz az abszolút hatalom formális legitimálására.

Ha tisztességes államot akarunk magunknak, akkor nem szabad ilyen keretek között működnie a Országgyűlésnek. Törekedni kell arra, hogy ne hozzanak kontrollálatlanul döntéseket az emberek feje felett. Ha az embereket kérdezték volna pl. 50 km/h-s zéró toleranciáról? Biztos, hogy nem ment volna át a jogszabályi képviseleten, mint ahogy sok-sok gazdasági döntés sem.