A Google munkatársaival együttműködő egyetemi kutatók azt vizsgálták, hogyan lehet hatékonyan megküzdeni a neten terjedő dezinformációkkal.

Nem sokkal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, a háborúról szóló hírek mellett az ukrajnai menekültekkel kapcsolatos álhírek is azonnal ellepték a netet: nem vállalnak munkát, bűncselekményeket követnek el, visszaélnek az adományokkal. A félretájékoztatásért Moszkvát tették felelőssé, azt állítva, hogy a putyini propaganda célja a kelet-európai térség destabilizálása. De megjelentek hasonló álhírek az orosz oldalról is, így egyik fél sem tekinthető ártatlannak.

A hazugságok villámgyors terjedése az interneten sokak szerint válságtünet, amely arra mutat rá, hogy már sem a demokratikus nyilvánosság, sem a tudomány nem rendelkezik megfelelő eszközökkel és kellő erővel a tévhitek cáfolásához, az álhírek vírusszerű terjedésének megfékezéséhez. Az AP beszámolója szerint azonban éppen az utóbbi probléma kapcsán sokat emlegetett egyik nagy tech cég, a Google eredményei jelölhetik ki az irányt a valótlan információk visszaszorításában.

Kutatták a hatékony módszert

A keresőóriás munkatársaival együttműködő egyetemi kutatók a napokban tették közzé a Science Advances című folyóiratban tanulmányukat, amelyben azt mutatják be, hogy a kritikai gondolkodást fejlesztő rövid online oktatóvideók hogyan tehetik ellenállóbbá az embereket a félretájékoztatással szemben.

A kutatók készítettek egy videósorozatot, amely az AP szerint közszolgálati közleményhez hasonlítható, és amelyben néhány olyan félretájékoztatási technika bemutatására összpontosítanak, amilyen például az indulatos, szélsőséges nyelvezet, a személyeskedés vagy az egymással össze nem függő dolgok alaptalan összehasonlítása. Majd ezeket a videókat levetítették a kísérlet résztvevői egy részének. Ezután egy sor állítást adtak nekik, és arra jutottak, hogy azok, akik látták a videókat, jobban meg tudták ítélni a kijelentések pontosságát, igazságtartalmát, mint azok, akik nem kaptak előzetes oktatást.

Ezt a megközelítést prebunkingnak nevezik, ami magyarul talán a megelőző csapás kifejezéssel adható vissza leginkább, hiszen a módszer lényege, hogy már azelőtt megismertetik a befogadókat a félretájékoztató mechanizmusok működésével, hogy azok kifejthetnék hatásukat.

Egy másik lehetséges leírás a virológia nyelvét használja: az emberekhez először ártalmatlan, kitalált, legyengített példákon keresztül juttatják el a hamis információkat, hogy később a valódi megtévesztéssel szemben már ellenállóbbak legyenek.

Az eredmények birtokában a Google azt tervezi, hogy hamarosan egy prebunking videósorozatot indít Kelet-Európában, amelynek középpontjában a bűnbakképzés bemutatása áll majd. A vállalat szerint ugyanis az ukrán menekültekkel kapcsolatos félretájékoztatás döntően erre az eszközre támaszkodott.

A kétperces klipek azt fogják ismertetni, hogyan jelenhetnek meg a bűnbakképző taktikák a címlapokon vagy éppen a közösségi médiában terjedő posztokban.

A kutatók azt állítják, hogy a prebunking meglepően hatékony. Most azt vizsgálják, hogy mennyire tartósak a hatásai, és hogy „booster”, vagyis emlékeztető videók segíthetnek-e kitolni a félrevezető tartalmakkal szembeni immunitás időtartamát. Korábbi eredmények azt mutatták, hogy a kritikai gondolkodást fejlesztő online játékok szintén javíthatják a félretájékoztatással szembeni ellenálló képességet. Az online hirdetések mellett lejátszható videók azonban valószínűleg sokkal több embert érnek el – vélekedett Jon Roozenbeek, a Cambridge-i Egyetem professzora, a tanulmány egyik szerzője.

A Google videói a YouTube-on, a Facebookon és a TikTokon lesznek elérhetők Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában.

Átpolitizálódott tényellenőrzés

A tech cég erőfeszítése nem teljesen példa nélküli, nem ez az első kísérlet a neten terjedő hamis információk kiszűrésére. Ismert eljárás az újságírói tényellenőrzés, amely azonban mára lényegében teljesen elvesztette a hitelességét. „Maga a tényellenőrzés szó is átpolitizálódott” – állítja Roozenbeek. Ráadásul a tényellenőrzők cáfolatai konkrét állításokra vonatkoznak, nem pedig általánosságban a félretájékoztatás működésére és jellemzőire.

Egy másik módszer a közösségi médiavállalatok által végzett tartalommoderálás, amely viszont rengeteg esetben következetlen, illetve egyesek szerint egyenesen a szólásszabadságot korlátozza.

A tanulmányban ismertetett videók azonban nem egyes állításokat céloznak, és abban sem foglalnak állást, hogy mi igaz vagy hamis. Ehelyett arra mutatnak rá, hogyan működik maga a megtévesztés.

Forrás: vg.hu / apnews.com / phys.org