http://komlomedia.hu/komloi-naplo/9-kulfold/5268-a-szenatus-is-megszavazta-a-keystone-xl-koolajvezetek-megepiteset#sigProId1359298079
Dacolva a kilátásba helyezett elnöki vétóval, csütörtökön az amerikai szenátus is megszavazta a Keystone XL kőolajvezeték északi szakaszának megépítését.
A republikánus többségű szövetségi felsőház 62-36 arányban, kilenc centrista demokrata szenátor átszavazásával támogatta a projektet, amelyet a képviselőház már január 9-én támogatásáról biztosított. Barack Obama elnök korábban közölte: meg fogja vétózni a törvénytervezetet, mert meggyőződése szerint ezt a kérdést eldönteni a végrehajtó hatalmi ág feladata.
Az elnök azt akarja, hogy a külügyi tárca eldöntse: valóban nemzeti érdeke-e az Egyesült Államoknak megépíteni a Keystone XL-t, amely a tervek szerint a kanadai Alberta tartomány olajhomok-mezőitől a Mexikói-öböl partvidékén található finomítókig szállítaná az olajat. A diplomáciai tárca felszólította a döntés előkészítésében érintett szerveket, hogy február 2-ig véglegesítsék hivatalos állásfoglalásukat.
A Keystone XL megépítését a calgaryi központú TransCanada társaság először 2008-ban javasolta. Ezt az Obama-kormány 2012 elején arra hivatkozva utasította el, hogy a kongresszus által számára megszabott időkeret nem tette lehetővé a döntésre vonatkozó hatástanulmányok elkészítését. Ennek egyik oka az volt, hogy a terv ellenzői környezetvédelmi kifogásokat emeltek a vezeték nebraskai szakasza ellen.
A TransCanada ezt követően kettébontotta a projektet, és bejelentette, hogy elkezdi megépíteni a vezeték Oklahoma állam és a Mexikói-öböl közé eső, 780 kilométeres szakaszát. Ehhez ugyanis - mivel a csővezeték déli szakasza kizárólag az Egyesült Államok területén halad - nem volt szükség szövetségi szintű jóváhagyásra.
A TransCanada 2012 májusában újból kérelmezte a washingtoni külügyminisztérium engedélyét az északi szakasz megépítésére. Mivel ez átlépné a kanadai-amerikai határt, a projekt nem valósítható meg az Egyesült Államok kormányának beleegyezése nélkül.
Ekkor a projekt támogatói kezdték el kifogásolni azt, hogy az engedélyeztetési eljárás a végtelenségig elhúzódik.
Tavaly januárban a külügyminisztérium is arra a következtésre jutott, hogy a vezeték nem okoz majd jelentősebb változást a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából. A minisztérium leszögezte, hogy a kanadai olajat - amelynek felhasználása 17 százalékkal több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár ugyan, mint az átlagos kőolajé - mindenképpen ki fogják termelni, és ha nem csővezetéken, akkor vasúton és közúton juttatják el a finomítókhoz, ami viszont nagyobb környezetszennyezési veszéllyel jár a földfelszínen.
Vizsgálat tárgyát képezi ugyanakkor, hogy valóban olyan jó munkahelyteremtő beruházás-e a Keystone XL, mint ahogy azt támogatói állítják. Az ellenérvek szerint az építkezés valóban sokaknak adna munkát, ám elkészülte után a csővezeték üzemeltetéséhez már legfeljebb csak 40 emberre lesz szükség. Kérdések merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a TransCanada mellett az amerikai fogyasztóknak is jelentős hasznot hajt-e a kőolajvezeték.
Amennyiben elkészül, a Keystone XL teljes hossza 2700 kilométer lesz. Megépítése a számítások szerint 7,6 milliárd dollárba kerül majd. A vezeték kapacitása napi 830 ezer hordó lenne, és jelentősen tovább csökkentené az Egyesült Államok függőségét a tengerentúli kőolajtól.
A vezeték megépítésének elhúzódása súrlódást okozott az Egyesült Államok és Kanada között, mert a Keystone XL fontos eszköze lenne Kanada kőolajexportjának.
Elemzők szerint kétséges, hogy a várható elnöki vétó leszavazásához a kongresszus mindkét házában meglesz-e az ehhez szükséges kétharmados többség. Az Egyesült Államok fennállása óta a törvényhozásnak az elnöki elutasítások kevesebb mint 10 százalékát sikerült felülírnia.
Forrás: MTI