Mielőtt neki kezdtem volna a harmadik egyben befejező rész megírásának kerestem egy könyvet. A kiadójánál már nem lehetett beszerezni, elmentem a városi és a megyei könyvtárba is, de sehol semmi. Már feladtam lélekben a meccset, mikor egy régi ismerősöm felharsant: „Nekem meg van a könyv! Szívesen kölcsön adom!”

Majd pár nappal később kézbe vettem a könyvet.

1987-ban látott napvilágot a könyv melynek már az első néhány oldala megfogott, és benne egy mondat: „Most aztán megfogtuk ezt a fociügyet, a tőgyénél fogva!” De nem lett megfogva, bár némi tejet sikerült fejni abból a bizonyos tőgyből. Hiába kezelték a gyökerénél a problémát spekulánsok mindig is lesznek… Olvasmányom előre haladtával ismerem meg a Totókirály kilétét. Garán született, kőműves családban, példaképei Páncsics, és Albert voltak. Molnár Tibor a totókirály, több mint 800 üzletfele volt, 124 meccset befolyásolt, három évet ült. Ahogy saját maga vallott meg kell tisztítani a bűntől a focit.

Itt kell megemlítenem, hogy a „király” első valóban elcsalt meccse a Dorog – Budafok meccs volt, harmincezer forintért el is „feküdt” a hazai együttes. Na, már most kicsit jöjjünk délre; Barcs – Honvéd Kiss János SE 2:3 5000 Forintért alakult három kettőre a vendégcsapat javára. A történethez hozzá tartozik, hogy a nyári Totókupákon nem lehetett kiesni, sem feljutni a játékosok a nyári szabadságuk alatt játszottak pár száz forintért.

1981. évi 46 játékhét: Komló-Sabaria

Molnárnak volt embere a Komlóban, egy rutinos játékos S1. Ezt fontos találkozónak tartotta. 40.000 volt a tét a Bányász vereségére. Ezt S1, játékos társaival egyeztette le S., P., H., és B. benne voltak.

Ezen a meccsen mindenképp ott akart lenni, hisz a bíró is várta, akinek a parkolóban adta át a pénzt, 10.000 forintot.

Jegyzőkönyv 1981-ből:

Komló-Sabaria 0:1 (0:1)

Komló, 400 néző, Vezette: K.

Komló: Bien-, Kelemen, Mács, Pál, Bartha – Szajcz (Tóth a 77.p.), Hohmann, Bendes – Homonnai, Martinovics (Róth a 78.p), Stemler. Edző: Kontha Károly

Sabaria: Pálinkás-, Vámos, Tóth, Gáncs, Bencsik – Neválovics, Jáger L, Horváth L – Jáger S, Meskó, Horváth Z. Edző: Szabó Imre

19. perc: Jáger L. 30 méteres szabadrúgása átszállt a sorfal felett, s a későn vetődő Bien felett a jobb felső sarokban kötött ki a labda.

Molnár a mérkőzés után gyorsan elszelelt, mert a feldühödött szurkolók összefüggést láttak a meccs előtt repkedő ötszázasok közt és a csapatuk veresége közt. Ezért néhányan vért akartak látni.

Majd kitört a totóbotrány, 1982-ben mely alapjaiban rengette meg a magyar labdarúgást, mely a Komlót is érintette és 10 játékosát vesztette el a Bányász, helyükre ifisták kerültek, valamint alacsonyabb osztályból sikerült erősíteni. Ekkor a Dráva csoportban a harmadik helyen állt a Komló. Szezon végére visszaesett az ötödik helyre, mely a történtek tudatában tökéletesen elfogadható.

Mai nap az egyik korabeli bennfentessel beszélgettem a harminc évvel ezelőtt történt eseményekről.

- Hogyan zajlottak ezek az események? Jött a „Totókirály” bement az öltözőbe és?

- Nem az öltözőbe nem ment be, a bírói öltözőbe volt. Egyszer le tudtuk hallgatni, hogy bement a „Totókirály” és mondta, hogy nem tudom milyen könyvbe a legjobb történetek ezen és ezen az oldalon vannak. Később rájöttünk, hogy abba a könyvbe van a pénz berakva. És ő csak úgy könnyedén besétált az öltözőbe, úgy jött be, mint egy bírói ellenőr, az ember nem ismert mindenkit!

- És a játékosokat is ő személyesen kereste meg úgy, ahogy a könyvben meg van írva?

- Mindig egyet, egy helyen. Komlón S1 volt az embere…

… Volt olyan meccs, hogy a bírót úgy tudtuk megbeszélni, hogy nem fizettünk érte, de fújja meg a hazai pályát. Komló párti volt kicsit. Félidőbe mondja, hogy: „nem tudok semmit csinálni” 2:0-ra ment az ellenfél a félidőben, akkor mondtam neki, hogy ne is erőlködjél. Tudtam mi van.

Egy másik történet:

X városban játszottunk, volt ismerősöm ott, mindenhol volt ismerősöm. Leszállok X-en, az állomáson szombat délután, és ki jön velem szembe? Az edzőjük. Kérdezi: „Te mit keresel itt?” Mire én: „jöttem az egyik játékoshoz, jó haverok vagyunk” Kérdezte, hogy a csapatod? Erre én azt feleltem, hogy holnap jön. Meg volt beszélve, hogy 2 védő középpályás. Nem is én beszéltem velük. Hiába mondtam gyerek menjél, be fel fog rúgni a védő, akkor már gyanús volt, kaptunk harmincról olyan gólt, hogy én kifejeltem volna… Nem lehetett semmit tenni. Az volt a baj, hogy mi későn kezdtük el. Egy-két meccset sikerült „hozni”, de az már késő volt… Mindenki ott bundázott ahol akart, ahol tudott.

- Olvastam a korabeli leírásokat, könyveket, olyan, mint ha természetes lett volna…

- Muszáj volt, én hiába mondtam, ne… Volt egy meccs, amit rendesen tudtam rendezni, azt meg is nyertük… Akkor nagyobb büntetéseket kellett volna adni, akkor talán.

És egy másik:

Ide iksz oda iksz (iksz= döntetlen, a szerk.). De nem totó miatt, ezt a Bányász csapatok csinálták, ha kell a két pont, - és úgy álltak a felek a bajnokságban akkor itt van, a két pont vidd (akkoriban 2 pontot ért egy győzelem, a mai hárommal szemben – szerk.), ez így működött akkor. Ez nem nyereségre ment, ezt így csinálták a Bányász csapatok.

Meg még egy:

Volt egy ismerősöm, aki megtudta az eredményeket, benne volt, nem úgy, ismerőse volt a szekszárdinak. Húsvét volt, itthon játszottunk, fölhív vasárnap, vasárnap (!), 11, dél körül, már ebédeltem, azt mondja, hogy ki fogtok kapni itthon! És mondott még három meccset. Mondom neki az anyád szentségit, miért nem szombaton mondtad tutira, akkor megjátszom három esélyre a többit, erre vasárnap délbe szól, amikor már zárva a Totózó…

Nem ítélek el egyetlen játékost edzőt, és vezetőt sem. Hisz mint ahogy az első részben idéztem a Császárt (Albert Flórián) aki nem bundázik az nem is igazi focista. Némi pénzzel lehet motiválni a játékost, az edzőt, a csapatot, ami a sport, a játék szempontjából motiváló lehet, azonban a negatív befolyásolás demotiváló, számomra. Abban az időben mikor ezek az események zajlottak akkor a focisták pár száz forintot kerestek, jó esetben néhány ezrest. Jól jött tehát a totópénz mindenkinek. És akkoriban ezek jó pénzek voltak. Biztos vagyok abban, hogy a büntetésük letöltése alatt megbánták, amit tettek, és a további pályafutásuk során becsületes sportemberként viselkedtek. Van, aki közülük tanár, edző, vállalkozó lett, becsületes ember, aki legjobb tudása szerint adja tovább tudását az utódoknak. Mi pedig a szurkolók csak a szépre emlékszünk, a gólokra, a győzelmekre, vagy éppen egy-egy emlékezetes utazásra, mikor elkísértük kedvenceinket idegenbe meccsre.

„Nem éreztem bűnnek, amit csináltam. A foci világában sok ezren tesznek olyat, ami nem tiszta és hányan vannak szabadlábon. Én csak összekapcsoltam a futballszenvedélyemet a totóval. Ma is megőrjít a szenvedély, csütörtöktől szombatig nem érzem magam normálisnak” (Bocsák Miklós: Pszt, jön a totókirály)

Azonban amíg meccsekre lehet fogadni addig, lesz bunda, sajnos. Én hiszek a tiszta játékban.

Felhasznált irodalom: Bocsák Miklós: Pszt, jön a totókirály, A Komlói Bányász SK története (1922-1997)

Forrás: Miki