Sokáig elpusztíthatatlannak gondolták a CD-ket és a DVD-ket, de mostanra kiderült, hogy sokkal gyorsabban pusztulnak, mint akár a mulandónak gondolt papír. A probléma nemcsak a gyűjtőket érinti, de a könyvtárakat, közgyűjteményeket is. Már Magyarországon, az Országos Széchenyi Könyvtárban is elkezdték inkább átmenteni az adatokat, hogy ne vesszen el az emberiség kulturális emlékezete.

A gyakorlatilag korlátlan kapacitású online tárhelyek korában távolinak tűnhet számunkra az az idő, amikor a papírra, szalagokra és kazettákra létrehozott, örökkévalóság számára megőrzendő alkotások CD és DVD lemezekre kerültek. Pedig a 80-as, 90-es, de még a 2000-es évek elején is ez volt a bevett archiválási módszer, ami még mindig komoly gondot jelenthet: egyes lemezek akár 8-10 éven belül olvashatatlanná válhatnak, ezzel örökre elveszhet az emberiség kulturális öröksége.

A világon 1982-ben debütáló Compact Disc-et, azaz CD-t sokáig elnyűhetetlennek, örök érvényűnek hitték, részben ezért is használták ezt a médiahordozót dokumentumok, képek, videoanyagok, de akár egész könyvtári gyűjtemények archiválására. Nem új keletű az a probléma, ami még ma is súlyos fejtörést okozhat a gyűjtőknek, de még az országos levéltáraknak, könyvtáraknak is: a CD-k akár éveken belül, szerencsésebb esetben évtizedek alatt használhatatlanná válnak egy, lemezrohadásnak nevezett jelenség miatt.

Már pusztulnak az adathordozóink

Bár sokáig azt gondolták, hogy az adatvesztéssel járó elöregedés csak egyes gyártók által előállított, gyengébb alapanyagú lemezeket érintő, viszonylag ritkán előforduló egyedi probléma, néhány éve a közel 400 000 CD-vel rendelkező, egyesült államokbeli Kongresszusi Könyvtár – ami gyakorlatilag az Egyesült Államok első számú nemzeti könyvtára - archiválási szakértője is megerősítette, a jelenség szinte minden CD és DVD lemezt érint. A károsodás többféle módon jelentkezhet az adathordozón a kávéfoltnak tűnő, kis kiterjedésű elszíneződéstől az apró, tűszúrás-szerű lyukakon át a diszk teljes „elbronzosodásáig”.

Érdekesség, hogy a jelek szerint az idő vasfoga nem csak az írható, „üresen” legyártott lemezekben tesz komoly kárt, hanem a gyárban készült műsoros, zenei albumokat, számítógépes játékokat tartalmazó adathordozókat sem kíméli. A brit CD gyártó és forgalmazó Philips and Dupont Optical (PDO) például 1991 és 2006 között külön telefonos ügyfélszolgálatot tartott fenn azoknak a vásárlóknak, akik a cég által előállított, használhatatlanná vált lemezeket kívánták lecseréltetni. Kiderült, hogy a PDO által, 1988 és 1993 között készített lemezek felületi lakkrétege a CD-khez tartozó borító kéntartalma miatt károsodott, tulajdonképpen elkorrodált.

Már Magyarországon is felismerték a problémát

Az adathordozókkal kapcsolatos probléma kihívás elé állítja a közgyűjtemények digitalizálásán dolgozó könyvtárakat, levéltárakat is.

Az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) digitalizációs szakértői osztálya lapunknak elmondta, a lemezek elöregedése nagyban megnehezíti az archiválási folyamatot.

„Az ilyen típusú hordozók esetén elsődleges fontosságú, hogy azokról a gyűjteménybe való bekerülésekor az információtartalom adatveszteség nélkül lementésre kerüljön, az erre a célra a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséggel közösen létrehozott felhőszolgáltatás segítségével.”

A digitalizáláshoz szükséges eszközök mellett a klimatikus viszonyok is fontos szerepet játszanak az eljárás során. Az OSZK nyolcadik emeletén, mintegy ezer négyzetméteren terül el az idén átadott digitalizáló központ, ahol a tömeges archiválás mellett műtárgy-digitalizálást is végeznek.

Az OSZK közel 10 millió objektuma közt szerepelnek középkori kódexek, könyvek, időszaki kiadványok, kisnyomtatványok, térképek, fényképek, képeslapok, plakátok, gyászjelentések, hangfelvételek, kották, és mozgóképek is.

A könyvtár 2022-es éves tervében szereplő 6,5 millió levilágított oldal 240 TB tárolókapacitást igényel. Az egyik legfrissebb kezdeményezés az OSZK és a Haydneum – Magyar Régizenei Központ együttműködésének keretében valósul meg, amelynek során a Haydneum munkatársainak részvételével feldolgozzák, valamint digitalizálják a Magyarországon fellelhető, jelentős kulturális értéket képviselő, 1600 és 1850 között keletkezett zeneművészeti és zenetudományos emlékeket. Publikálás előtt állnak történeti interjúk, grafikus plakátok, és kódextöredékek digitális másolatai is.

Forrás: napi.hu