Nemrégiben napvilágot látott a hír, miszerint a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács visszautasította, hogy az ENSZ "békefenntartókat küldjön" Líbiába. A fősodratú média által szolgáltatott információ ismét pontosításra szorul, ugyanis nem békefenntartók küldéséről van szó, hanem a jelenleg is Líbiában tartózkodó NATO szárazföldi haderő tovább állomásoztatásának hivatalossá tételéről, illetve az ezzel kapcsolatos delegáció kiküldéséről.

Köztudott, hogy ahogy az ENSZ a mindenkori bankár elit politikai érdekérvényesítő testülete, a NATO a hozzá nélkülözhetetlen magánhadsereg. A Kadhafi által létrehozott nemzetközi médiák egyike azonban nemrég kézzelfogható bizonyítékot adott erre, és az ENSZ-től kiszivárogtatott dokumentumok újabb támaszt adnak a két szervezet legitimációjának megkérdőjelezéséhez - ami elsősorban a líbiai lakosság körében elterjedve kényszerpályára állította a mindenkori líbiai kormányt és a NATO politikai cirkuszának porondját (az ENSZ-t) egyaránt. Az ENSZ Líbiára vonatozó terveinek korábbi kiszivárogtatása ellenére - miszerint a NATO 200 katonai megfigyelőt akar küldeni a NATO rendfenntartó szerepének biztosítására - a tervek szerzője, Ian Martin akkor megtagadta a választ az ezzel kapcsolatos kérdésekre, mondván, hogy ez egy belső dokumentum. A sors fintora, hogy az információ túl korán került felszínre, ezért a vártnál korábban voltak kénytelenek hivatalosan is bejelenteni.

Az európai média pedig csendben hallgatott arról, hogy a líbiai média több szereplője is a következő kérdéseket intézte az ENSZ nagykövetéhez: "A pénteken megjelent Martin-jelentéssel kapcsolatban le tudná írni, pontosan mit is képvisel az említett dokumentum? Meg tudná határozni, milyen alapon törekszik a NATO további szerepvállalásra Líbiában? A dokumentum alapján az egységek kitelepítése előre maghatározott időtartam nélkül történne. Kinek a nevében és kinek a parancsára jött létre ez a tervezet, és ha ez más tagállamoknak is láthatóvá lesz téve, mikor és melyik tagállamoknak?"

Számos tagállam nagyköveteit megkérdezték a jelentés kapcsán, akik mind azt mondták, már továbbították azt elemzés céljából. Jól láthatóan időhúzásra törekedtek: Ban Ki-Moon kijelentette, a Biztonsági Tanácsot a jövő héten fogják hivatalosan is értesíteni róla (ahogy Ian Martin is megígért egy későbbi sajtótájékoztatót). De még abban az esetben is, ha hivatalosan előterjesztésre kerül az ENSZ Biztonsági Tanácsához, fennmarad a kérdés: kinek a parancsára, kinek az érdekében történik, és az ENSZ titkársága egyáltalán részt vett-e a tervezésben. Az ENSZ Biztonsági Tanács működései miatt kibontakozó megosztottság - az európai tagállamok, az USA és más szövetségeseik, valamint Oroszország, Kína, és az IBSA államok közt (Indonézia, Brazília és Dél-Afrika) - ahhoz vezetett, hogy a nagyhatalmak ütközőpontján Líbiában tömeges tüntetések kezdődtek a nemzetközi "békefenntartók" jelenléte ellen. Bár közben az ENSZ terveit hivatalosan is bejelentették, a továbbiakban számolniuk kell azzal, hogy a lakosság teljes egészében ellenzi azt.

A lázadó csoportok visszautasították az ENSZ békefenntartóinak jelenlétét, ami annyit jelent, hogy hiába mészároltak le 50000 embert a líbiai kormány megdöntése céljából, az új "kormány" sem teszi hivatalossá a NATO katonai jelenlétét Líbiában. Ahogy a Kadhafi-rendszer sem tette.

A következményekkel pedig számolniuk kell: ha nem lenne NATO jelenlét Líbiában, a Kadhafi-rendszer újra stabilizálódna. Mivel a nyugatiaknak az olaj és a Tripoli központi bankjában tárolt aranytartalék mindennél fontosabb, Líbia elhúzódó polgárháborúval számolhat. A NATO jelenléte megosztja a lázadó csoportokat: van aki támogatja, van aki nem. Van aki a nyugatiak erőszakossága miatt már visszasírja a Kadhafi-rendszert, és arról se feledkezzünk meg, hogy Líbiában egyáltalán nem a lázadó csoportok alkotják a kormányzó erőt, a Kadhafi-erők még mindig harcolnak. A NATO nagy melléfogása ez, mivel a vártnál korábban kellett "békefenntartókról" nyilatkozniuk - amivel az előzetes tervek alapján abban a helyzetben jöttek volna elő ha, a Kadhafi-rendszert teljes egészében megdöntik, és az általuk támogatott lázadók már valóban csak helyi szintű ellenállással néznek szembe. Csakhogy Líbia korábban tudott erről, mint azt nyugaton eltervezték.

Továbbá jelentések érkeztek arról is, hogy Ban Ki-Moon csapatában is belső ellentétek bontakoznak ki annak kapcsán, hogy melyik politikust küldjék Tripoliba, Ian Martint, vagy Al Khatibot. A dolgok úgy alakulnak, hogy Ian Martint küldik Tripoliba, Al Khatibot egyszerűen visszavonják. Utóbbi már Bengáziba ment egy előre elkészített tervvel, egy öt fős csoportéval: két küldött a lázadóktól, kettő Kadhafitól és egy aki egyik félhez sem tartozik - de mint kiderült ezt elutasították. Nem is csoda, mivel a Kadhafi-erők nem tárgyalnak patkányokkal.

Arról pedig már ne is beszéljünk, mennyire nevetséges a nyugati média jelentése arról, hogy Tripoliban azért nincs víz, mert "a menekülőben lévő Kadhafi-csapatok elzárták a vizet". A NATO porig bombázta a polgári infrastruktúra nagy részét, emiatt Líbiában milliók nélkülöznek. A civil lakosság ellen elkövetett bűnök beismerése helyett inkább arra hivatkoznának, hogy a NATO különleges erőknek problémát jelent a vízcsapok kinyitása?

Forrás: jovonk.info

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

Nézettség összesen

Cikk: 75 720 466 megtekintés

Videó: 48 931 821 megtekintés

MTI Hírfelhasználó

Látogatók

Összesen7028298

Jelenleg az oldalon

6
Online

Interreg CE1013 REFREsh