Először fedeztek fel egy alig 1,3 km átmérőjű testet a Naprendszer peremén. Az ehhez hasonló kilométeres objektumok létezését már több mint 70 éve megjósolták. Az ilyen méretű planetáris testek létezése fontos lépcsőfoka a bolygókeletkezési elméleteknek, a kezdeti jégből és porból álló anyagcsomók és a ma látható bolygók között.

Az Edgeworth-Kuiper-öv a Neptunusz pályáján túl található kis égitestek gyűjtőhelye, leghíresebb tagja a Pluto törpebolygó. A mai tudományos nézetek szerint az Edgeworth-Kuiper-öv objektumai még a Naprendszer keletkezésének idejéből valóak. Míg a belső Naprendszer kis égitestjeit, mint például az aszteroidákat, megváltoztathatta a Nap sugárzása, ütközések és a bolygók gravitációs vonzása, addig a hideg, sötét és magányos Edgeworth-Kuiper-öv eredeti állapotában őrizte meg a korai Naprendszer tulajdonságait – többek közt ezért is fontos kutatási célpont, hogy a bolygók kialakulásának kezdetéről tanulhassunk.

Az 1-10 km átmérő közé eső Edgeworth-Kuiper objektumok létezését már korábban megjósolták, de olyan távoliak, aprók és halványak, hogy olyan erőteljes teleszkópokkal, mint például a Subaru-teleszkóp, sem lehet őket közvetlenül megfigyelni. A Japán Nemzeti Obszervatórium (NAOJ) Ko Arimatsu vezette kutatócsoportja ezért a fedési technikához folyamodott: ennek során nagy számú csillagot követnek figyelemmel és az előttük elhaladó objektumok árnyékát keresik. Az Organized Autotelescopes for Serendipitous Event Survey (OASES) csoport kettő kicsi, 28 cm-es távcsövet helyezett el a Miyako iskola tetején (Japán, Okinawa prefektúra), majd 60 órán keresztül körülbelül 2000 csillagot figyeltek meg.

A mérési adatok kiértékelése közben találtak olyan eseményt, mely konzisztens azzal, hogy egy 1,3 km átmérőjű Edgeworth-Kuiper objektum halad el a háttércsillag előtt. A megfigyelésből arra lehet következtetni, hogy jóval több kilométeres test található az Edgeworth-Kuiper-övben, mint korábban gondoltuk. Ez a megállapítás pedig azokat a modelleket támasztja alá, melynek során a planetezimálok először kilométeres testekké fejlődnek, majd megszaladó növekedés során válnak bolygókká.

“Ez hatalmas győzelem a kis kutatási projektünknek. A kutatócsoportunk költségvetése a nemzetközi együttműködésekének kevesebb mint 0,3 százaléka volt. Még arra sem volt pénzünk, hogy egy második kupolát építsünk a másik távcsövünket megvédeni! Mégis olyan felfedezést tettünk, mely a nagy felmérések számára lehetetlen volt.”, magyarázta Arimatsu. “Most, hogy már tudjuk, hogy működik a módszerünk, részleteiben fogjuk vizsgálni az Edgeworth-Kuiper-övet. Az eddig még nem detektált  Oort-felhőt is szeretnénk megpillantani.”

A tanulmány a Nature Astronomy tudományos folyóiratban jelent meg.

Forrás: csillagaszat.hu / phys.org / nature.com