Egy gigantikus csillag körül kering, de nem táplálkozik belőle.

Bár a szakértők évek óta nagy erőkkel keresnek csillagtömegű fekete lyukakat, vagyis olyan szupersűrű égitesteket, amelyek a Napnál néhányszor nagyobb csillagok robbanása nyomán maradnak vissza, eddig nem sok ilyet találtak. A néhány ismert ilyen égitestre pedig úgy akadtak rá, hogy azok aktívak voltak, vagyis egy szomszédos csillagtól anyagot elvonva táplálkoztak, ami miatt fényes röntgenfény vette őket körül.

Nemrégiben azonban sikerült detektálni egy feketelyuk-jelöltet, amely nem aktív, ráadásul egy közeli galaxisban van. Bár ennek az objektumnak is van társa, nem táplálkozik abból. Így nem is röntgensugárzása árulkodik jelenlétéről, hanem a gravitációja, vagyis a társcsillag mozgása alapján azonosították.

A kérdéses társcsillag a VFTS 243 katalógusjelű objektum, amely a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisában található. Ez a csillag sok szempontból hasonlít a Napra, bár sokkal nagyobb és fényesebb nála: egy úgynevezett O típusú csillagról van szó, amely 25-ször nehezebb és 160 ezerszer fényesebb saját csillagunknál. A csillag a Tarantula-ködben található, egy hatalmas gázfelhőben, amelyet elsősorban azért monitoroznak a csillagászok, mert rengeteg csillag képződik jelenleg is.

A VFTS 243 aprólékos megfigyelése kapcsán tűnt fel a szakértőknek, hogy hatalmas égitest szokatlanul mozog: a színképe változásai alapján látszólag kering valami körül, amit 10,4 földi nap alatt kerül meg. A csillag mozgása és tömege alapján a másik objektum nagyjából 9 naptömegű lehet. A probléma viszont az, hogy bár egy ilyen égitestet messziről látnunk kéne, ha normál csillag lenne, semmi sem látszik belőle.

A csillagászok rögtön gyanút fogtak, hogy fekete lyukról lehet szó, így gyorsan megvizsgálták a röntgentartományban is a rendszert. De a rejtélyes objektum ebben a tartományban sem látszik. Ez persze nem zárja ki, hogy fekete lyukról van szó, hanem azt jelzi, hogy ha fekete lyuk az égitest, akkor nem táplálkozik társából. A rendszer kapcsán más érdekességek is vannak. A két égitest meglepően körkörös pályán kering egymás körül, holott a szupernóva-robbanások gyakran megborítják az ilyen rendszerek szimmetriáját, elnyújtott pályára hajítva a nem felrobbanó csillagot. Itt úgy tűnik, hogy ez nem történt meg.

A rendszert egyébként izgalmas lesz a távoli jövőben is figyelni, mivel a hatalmas, és éppen ezért rövid életű társcsillagból is fekete lyuk lesz egy napon, ha ledobja külső rétegeit. Így pedig már két közel keringő fekete lyukat fog tartalmazni a rendszer, amelyek könnyen össze is ütközhetnek, közeli lehetőséget kínálva az ekkor képződő gravitációs hullámok tanulmányozására. Ez persze csak sokára, pár millió éven belül várható, de ha egyáltalán lesz még, aki megfigyeli a rendszert, annak érdekfeszítő lehet.

Bár a fekete lyuk jelenlétéről a társcsillag mozgásán túl semmi más nem tanúskodik, az adatok alapján valóban egy ilyen égitest jelenléte tűnik a legjobb magyarázatnak a megfigyelésekre. Vagyis bár közvetlenül nem lehet megerősíteni a felfedezést, a csillagászok pontosan azt látják, amit egy inaktív, csillagtömegű fekete lyuktól várnának. Ugyanez a kutatócsoport egyébként egy másik hasonló jelöltet is talált, ráadásul a saját galaxisunkban: a HD 130298 katalógusjelű, O típusú csillag szintén egy furcsa tömeganomália körül kering nagyjából 6000 fényévnyire.

Az inaktív fekete lyukak azonosítása nem egyszerű még közvetve sem, hiszen nagyon sok csillagot kell hosszú ideig figyelni, hogy feltűnjenek a hasonló furcsaságok. Az aktív égitestek röntgensugárzása sokkal árulkodóbb, ugyanakkor a szakértők szerint az inaktív fekete lyukak sokkal-sokkal gyakoribbak lehetnek aktív, táplálkozó társaiknál. Vagyis az univerzum valószínűleg tele van hasonló rendszerekkel (csak a Tejútrendszerben százmillió csillagtömegű, inaktív fekete lyuk lehet), csak meg kell őket találni. Ami ahogy láttuk, nem egyszerű, de van, hogy sikerül.

Forrás: ipon.hu / syfy.com / eso.org