Érdekes tanulmányra és annak eredményeire hívta fel a napokban a figyelmet az Exeter Egyetem közleménye, amely szerint most első alkalommal sikerült kimutatni a hélium jelenlétét egy exobolygó légkörében.

Legalább ilyen fontos, hogy ehhez nem volt szükség további eszközökre, így vissza tudták igazolni a korai elméleteket.

A kutatócsapat a tőlünk mintegy 200 fényévnyi távolságra lévő WASP-107b bolygót figyelte meg, ahogy az éppen áthaladt saját csillaga előtt. Ez a Neptunuszra hasonlító, ám méretét tekintve inkább a Jupiterhez fogható exobolygó a Jupiter tömegének alig egynyolcadát teszi ki, ami azt jelenti, hogy a sűrűség tekintetében az egyik legritkásabb ismert példány. Az égitest éppen nyolcszor közelebb helyezkedik el csillagához, mint a Merkúr a Naphoz, azt pedig alig 5,7 nap alatt kerüli meg. A hőmérséklet az 500 Celsius-fokot is elérheti, a Hubble révén pedig a szakemberek a légkör felső rétegeinek összetételét is megfigyelhették, mégpedig az infravörös tartományban, amely a hélium jelenlétét tette számukra később egyértelművé.

Korábban ugyan megjósolták a hélium jelenlétét bizonyos exobolygók légkörében, ezt azonban nagyon nehéz volt visszaigazolni. Az infravörös tartományra való fókuszálás segített ebben, az infravörös sugárzás ugyanis áthatol a Föld légkörén, míg eleinte az ultraibolya tartományban próbáltak meg hasonló eredményt elérni, ami viszont eleve kizárta a felszíni állomások használatát, ezt a fényt ugyanis a légkör megszűri. Az áthaladás megfelelő pillanatait elkapva most sikerült kimutatni a bolygó légkörének a beérkező fényre gyakorolt hatását, mivel a hélium elektronjai néhány nanoszekundum helyett több, mint 2 órán keresztül mutattak magasabb energiaszintet.

A remények szerint az elkövetkező években elrajtoló James Webb űrteleszkóp komoly segítséget nyújt majd a hasonló kutatásokban, itt addig is a Hubble révén vizsgálnak majd meg további exobolygókat, az eddig megszemlélt alig tucatnyi alany után.

Forrás: sg.hu / phys.org / exeter.ac.uk