Az Orion csillagképben található égitest az égbolt legfényesebb csillagai közé tartozik, az utóbbi hónapokban azonban jelentősen elhalványult.

A különös jelenség kapcsán felmerült az is, hogy a vörös szuperóriás rövidesen szupernóvává válik, de ez a szakértők véleménye szerint még nagyjából 100 ezer évig nem valószínű. Az viszont tény, hogy a Betelgeuse, amely korábban a 11. legfényesebb csillag volt az égen, jelenleg már csak a 24. helyen áll a rangsorban, és jelenleg senki sem tudja, hogy ez miért történik.

Az égitest kapcsán persze régóta tudják a kutatók, hogy a változócsillagok közé tartozik, és több periódus mentén is változtatja fényességét. Ebből a legjelentősebb egy 420 napos ciklus, amely során néhány százalékkal változik a Betelgeuse fényessége, valószínűleg annak nyomán, ahogy a felfúvódott csillag mérete és felső légköri viszonyai változnak.

Hogy kiderítsék mi történik most a csillaggal, a kutatók vizsgálni kezdték azt a VLT teleszkóp SPHERE nevű, rendkívül nagy felbontású képeket készítő kamerájával is. A felvételek egészen lenyűgözőek, és még tovább mélyítik a Betelgeuse körüli rejtélyt. Úgy tűnik ugyanis, hogy a csillag formája is változik, a halványodás pedig csak az égitest egy területére, az alsó részeire korlátozódik.

Hogy pontosan mi történik az égitesttel, az továbbra sem világos, hiszen a Betelgeuse nem olyan, mint a Nap. A vörös szuperóriások rendkívül vastag konvekciós réteggel rendelkeznek, ahol légkörükben forró gázok emelkednek fel és hűvösebbek süllyednek a mélybe, komplex áramlási rendszereket hozva létre. Az áramló gáz mágneses tereket is hordozhat, amelyek összegabalyodva befolyásolhatják az áramlási folyamatokat.

Így például előfordulhat, hogy egy forró gázcsomó felemelkedik, majd lehűl, de lesüllyedni nem tud a mágneses terek miatt. Ilyenkor a csillag felszínén sötét foltok látszanak, amelyek a Napon aprók, de a Betelgeuse esetében óriásiak lehetnek. Elképzelhető tehát, hogy a felvételeken látott gigantikus sötét régió egy ilyen, lehűlt és megrekedt gázfelhőt jelez.

Ezt a teóriát alátámasztja, hogy míg a Betelgeuse hőmérséklete általában 3300 °C körül alakul, az utóbbi hónapokban mintegy 100 °C-kal hűvösebb lett. Könnyen lehet, hogy ennek hátterében a sötét folt áll, amely még jelentősebben lehűlt, így átlagosan 100 °C-kal csökkentette a csillag teljes felszínének hőmérsékletét. A hatást erősítheti, ha a csillag átmenetileg összehúzódott, mivel így a hűvösebb és kevesebb fényt kibocsátó folt még inkább szétterülhet.

A korábbi kutatások során az is kiderült, hogy a Betelgeuse csillagszele időnként jelentős mennyiségű port tartalmaz. A tavaly decemberi vizsgálatok szerint jelenleg is ez a helyzet, és a csillagot övező porfelhő szintén jelentős mennyiségű fényt és hőt nyel el, így csökkentheti az égitest relatív fényességét.

Ahogy már említettük, a jelek szerint a Betelgeuse alakja is változott az utóbbi időszakban. Ez egy vörös szuperóriás esetében abszolút elképzelhető: a Betelgeuse gigantikus, átmérője 1,2 milliárd kilométer, szemben a Nap 1,4 millió kilométeres átmérőjével. Ehhez képest a tömege viszont csak 20-szorosa a Napénak, ami azt jelenti, hogy rendkívül alacsony a sűrűsége. Ebben a közegben pedig egy-egy sűrűbb gázcsomó helyváltoztatásával jelentősen megváltozhat a csillag kívülről látható alakja.

Hogy mi történik valójában a csillaggal, az tehát továbbra is kérdéses, de a kutatóknak vannak ötleteik. A Betelgeuse jelenleg 420 napos ciklusa mélypontja felé közelít, így ha ezt elhagyva ismét fényesedni kezd, elképzelhető, hogy csak a szokásos halványodást fokozta egy kósza gázfelhő, vagy más átmeneti jelenség. A szakértők mindenesetre tovább figyelik a csillagot, és keresik a válaszokat, hogy mi történhet az égitesttel. A fejleményekről mindenképp beszámolunk mi is, de ha valaki rendszeresebb állapotjelentést is szeretne kapni a Betelgeuse viselkedéséről, kövesse a csillag státuszáról szóló Twitter-fiókot, amely naponta friss adatokkal szolgál.

Forrás: ipon.hu / syfy.com / eso.org