Az amerikai hadsereg egy új program keretében szerződéseket kínál az űrbeli gyártási igények kielégítésére, az űrrepülés költségeinek csökkentésére irányuló szélesebb körű erőfeszítés részeként.

Az űrbeli gyártás lehetővé tenné az emberiség számára, hogy nagyméretű szerkezeteket építsen hatékonyan, a Földről indított vagy egy másik égitestről - például a Holdról vagy a Marsról - származó anyagok felhasználásával. Ez a munka elképzelhető, hogy a nem túl távoli jövőben megkezdődhet a Holdon, különösen a NASA kereskedelmi célú holdi teherszállítási szolgáltatási programjában tervezett magánlandolások megjelenésével.

Az űrbeli gyártás még gyerekcipőben jár, amit azonban az amerikai hadsereg elő akar segíteni. A fejlett védelmi kutatési projektekkel foglalkozó ügynökség, ismert nevén a DARPA nemrégiben nyolc csapattal kezdte meg a munkát, hogy bizonyítsák a koncepció életképességét. Pontosabban a DARPA tisztviselői szerint lehetővé kívánják tenni a jövőbeli űrszerkezetek gyártását a pályára állítással járó mennyiségi korlátok nélkül.

A NOM4D (Novel Orbital Moon Manufacturing, Materials, and Mass Efficient Design - Újszerű orbitális holdi gyártás, anyagok és tömeghatékony tervezés) program olyan anyagtudományi, gyártási és tervezési technológiákat fog tesztelni, amelyeket egy napon a Földön kívül is használhatnának, mondták a DARPA-nál. (A most finanszírozott kezdeti fázisok azonban nem az űrben zajlanak majd).

Bár a NOM4D nem foglalkozik a Holdon vagy a Hold körül használható technológiákkal, a program által kidolgozott és értékelni kívánt Föld körüli pályára állított szerkezetek végül lehetővé tehetik az amerikai hadsereg számára a ciszlunáris (Föld-Hold) tér megfigyelését. A ciszlunáris tér az amerikai hadsereg számára kiemelt területnek számít, tekintettel az ebben a zónában folytatott növekvő kereskedelmi és kormányzati tevékenységekre - számolt be a Space.com.

A DARPA jelezte, hogy az űrbe történő kilövéssel az a baj, hogy az ilyen tárgyakat korlátozza a rakéta mérete és emelőképessége, nem is beszélve a rezgésekről. Ez az oka annak, hogy például az antennákat gyakran csak az űrben bontják ki. Ezek nehezen kezelhető tárgyak, amelyeket egyébként nem lehetne fellőni.

"A jelenlegi űrrendszereket mind a Földön tervezik, építik és tesztelik, mielőtt stabil pályára állítják és a végleges működési konfigurációjukba helyezik őket. Ezek a korlátok különösen élesek az olyan nagyméretű szerkezetek esetében, mint a napelemtáblák, antennák és optikai rendszerek, ahol a méret kritikus a teljesítmény szempontjából" - mondta Bill Carter, a DARPA NOM4D programjának vezetője.

Az összetettebb űrbeli szerkezeteket valószínűleg a helyükön kell majd megépíteni, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Nemzetközi Űrállomást is darabról darabra rakták össze. De még nagyobb mértékben, mint az ISS építésénél, ahol az űrhajósok több tucat űrsétát hajtottak végre a Canadarm2 robotkar segítségével. A jövőben az űrbeli gyártó létesítmények valószínűleg szinte kizárólag robottechnológiákat fognak használni. E létesítmények feladatai között lesz a nyersanyagok felhasználása is, azaz nem előre összeállított alkatrészekből dolgoznak, ahogy az ISS-nél történt.

A DARPA hangsúlyozta, hogy a NOM4D program egyelőre nem szándékozik nyersanyagokat az űrbe juttatni, holdi mintákat gyűjteni vagy szerkezeteket építeni. A program lehetővé teszi a potenciális "orbitális kísérletezést" a következő 10-20 év "lehetséges követő erőfeszítései" során - közölte az ügynökség. Egyelőre azonban három kezdeti fázist terveznek.

"Az 1. fázis során a program végrehajtóinak az a feladata, hogy megfeleljenek a megawattosztályú napelemtáblát támogató szigorú szerkezeti hatékonysági céloknak. A 2. fázisban a csapatok feladata a tömeghatékonyság növelése és a rádiófrekvenciás reflektorok precíziós gyártásának demonstrálása. Az utolsó fázisban a résztvevőknek az infravörös reflektorok precizitásának bemutatását kell elvégezniük" - közölte a DARPA.

Forrás: computerworld.hu / space.com