http://komlomedia.hu/magyar-futar/13-iq100/15988-az-oregedessel-fogy-az-y-kromoszoma-mennyisege-is#sigProId8de91db4da
Az egerekben és emberekben egyaránt megfigyelt jelenség egy sor egészségügyi problémát magyarázhat meg.
Ahogy a férfiak idősebbé válnak, nemcsak a hajukat, az izmaikat és porcaikat veszítik el, de Y-kromoszómáikat is. Utóbbi kapcsán pedig a szakértők régóta sejtik, hogy komoly egészségügyi következményei lehetnek, de a bizonyítékok eddig nem voltak elég meggyőzőek. Egy friss vizsgálat azonban érdekes összefüggésekre világít rá az Y-kromoszóma és a szív állapota között. A szakértők hím egerekből távolították el az Y-kromoszómát, és az állatok előbb pusztultak el Y-kromoszómát hordozó társaiknál, vélhetően azért, mert a szívizmuk merevebbé vált.
„Ez az eddigi legjobb bizonyítékunk” – mondja John Perry, a Cambridge-i Egyetem humángenetikusa, aki az új vizsgálatban nem vett részt, de az eddigi legátfogóbb vizsgálatot vezette az Y-kromoszóma elveszteségével kapcsolatban.
Az Y-kromoszóma egyébként is nagyon aprócska, mindössze 71 gént tartalmaz, amivel tizedakkora méretű, mint az X-kromoszóma. Valószínűleg kis mérete is szerepet játszhat abban, hogy a sejtosztódáskor nem mindig kerül át az utódsejtekbe. A vérminták elemzése a legjobb módja az Y-kromoszóma veszteségének felmérésére, és a kutatók vizsgálatai alapján a kromoszóma a 70 éves férfiak fehérvérsejtjeinek 40 százalékából, a 93 éveseknél pedig 57 százalékból hiányzik. Az ennél is idősebb férfiaknál akár a sejtek 80 százalékából is hiányzik az Y-kromoszóma.
A sejtek képesek túlélni és osztódni is Y-kromoszóma nélkül, viszont ennek hiányát már korábban összefüggésbe hozták a szívproblémákkal, a rákkal, az Alzheimer-kórral és más, idősebb életkorral járó problémákkal. És a szakértők szerint könnyen lehet, hogy az Y-kromoszóma elvesztése közrejátszik abban is, hogy a férfiak átlagosan kevesebb ideig élnek, mint a nők, az Egyesült Államokban például 5 évvel, mondja Kenneth Walsh, a Virginiai Egyetem kutatója, az új vizsgálat vezetője.
Walsh és kollégái az Y-kromoszóma és az egészségi állapot közötti összefüggések feltárása érdekében 38 egéren végeztek csontvelő-átültetést. CRISPR-Cas9 génszerkesztési eljárással törölték az Y-kromoszómát a beültetendő csontvelőből, majd ezt transzplantálták az eredeti csontvelő helyére. A módosítással persze nem tűnt el teljesen az Y-kromoszóma az állatokból, de a fehérvérsejtek 49–81 százalékából igen. A módosított egerek állapotát 37 kontrollegérével hasonlították össze, amelyek szintén csontvelőátültetést kaptak, de nem Y-kromoszóma nélkülit.
Az állatok sorsát több mint 2 évig követték nyomon a kutatók. Az Y-hiányos egerek jellemzően korábban haltak, csak 40 százalékuk élt túl legalább 600 napig, míg a kontrollcsoportban 60 százalék volt ez az arány. Az Y-hiányos csoportban ráadásul más problémák is voltak. Az ide tartozó egerek szíve gyengébbnek bizonyult, 15 hónap elteltével az összehúzódások ereje közel 20 százalékkal csökkent. A szívizomban kemény kötőszövet kezdett felhalmozódni, ami merevebbé tette a szervet, megnehezítve az összehúzódást. A szívizomsejtekből persze a csontvelőátültetés nem távolította el az Y-kromoszómát, viszont a vizsgálatok alapján a szívbe eljutó makrofágok jelentősen elősegítették ezt a kóros fibrózis.
Az emberekben pedig minden jel szerint hasonló folyamatok zajlanak az öregedés során. Walsh és társai több mint 15 ezer férfi DNS-ét és túlélési adatait is megvizsgálták a UK Biobank adatbázisából. Elemzésük alapján azok a férfiak, akik fehérvérsejtjeiből legalább 40 százalékban hiányzik az Y-kromoszóma, 31 százalékkal nagyobb valószínűségben halnak meg érrendszeri betegségben, mint azok, akiknél a kromoszóma jobban megőrződik. És a halál okának vizsgálatakor a kutatók számos szívproblémát azonosítottak az Y-hiányos férfiakban, jelentősen többet, mint a másik csoportban.
Az Y-kromoszóma elvesztésének tehát minden jel szerint komoly egészségügyi hatása van, és az élettartamra is kihat, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint ami az általa hordozott maroknyi gén alapján várható lenne, mondja Walsh.
Forrás: ipon.hu / science.org / science.org