http://komlomedia.hu/magyar-futar/13-iq100/9291-lavabarlangot-talaltak-a-hold-eszaki-polusvideken-egy-kraterben#sigProId916e9cc95e
A Hold északi pólusvidékén a felszínen több olyan kisebb lyukat találtak, amelyek lávabarlangba vagy lávacsatornába vezetnek. Ennek a felfedezésnek az is érdekessége, hogy a lyukak meglepetésre egy nagyobb becsapódási kráter aljzatán helyezkednek el és nem egy jellegzetes egykori holdi vulkanikus vidéken.
A SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) Intézet (Mountain View, Kalifornia) kutatói a Hold északi pólusvidékén több olyan lyukat is találtak a felszínen egymás közelében, amelyek vagy lávabarlang vagy pedig lávacsatorna tetejének beszakadásai. Az új lyukakat az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) holdkörüli pályán keringő űrszonda részletes felvételein találták meg Pascal Lee és munkatársai (SETI Intézet és Mars Intézet).
Már sok hasonló lyukat ismerünk a Hold felszínén, de az eddig már megismertek egykori holdi vulkanizmussal kapcsolatos helyeken találhatók, mint például a Marius-dombok vidékén, ahol legutóbb egy nagy lávacsatornát, lávabarlangot is felfedeztek. A most beazonosított lyukakat vagy “tetőablakokat” (skylights) meglepetésre nem egy jellegzetes holdi dóm-mezőn vagy mare vidéken találták, hanem egy becsapódási kráter, a Philolaus-kráter aljzatán bukkantak rá.
A Philolaus egy mintegy 70 km átmérőjű becsapódási kráter, amelynek holdrajzi koordinátái 72,1 fok északi szélesség és 32,4 fok nyugati hosszúság, vagyis a felénk forduló oldalon holdrajzilag északnyugati részen van, az északi pólustól kb. 550 km távolságra.
Az LRO-szonda felvételén három olyan lyuk látszik, amelyek 15-30 méter közötti átmérőjűek, nem hasonlítanak a becsapódási kráterekre: nem “kanál” alakú mélyedések, illetve nincs kiemelkedő peremük, hanem mély, sötét lyukak, ahova nem süt be a Nap.
A Hold északi pólusvidékén most felfedezett lyukak az egykori lávafolyások által kialakított lávacsatornák, lávabarlangok tetejének beszakadásai, amelyeken keresztül a jövőben a holdkutató űrhajósok leereszkedhetnek a Hold felszíne alá. A felszín alatti üregek védelmet nyújtanak a meteorok, kozmikus sugárzás ellen, illetve a nagy hőingadozástól is megvédhetik a Holdon levő űrhajósokat, felszereléseiket, készleteiket és lakóhelyüket.
Pascal Lee azt a lehetőséget is felvetette, hogy a Hold felszíne alatt a víz megőrződhetett, különösen a pólusvidékek közelében, ahol a Nap nem süt be a lyukakon át a barlangokba.
