Úgy látjuk, hogy tényleg létező társadalmi problémával állunk szemben, mert sok hozzászólást kaptunk a cikkünk kapcsán és egyetlen egy ember sem szólt NAV védelmében.

A következő történetet egy hölgy küldte be nekünk, ami ugyancsak azt mutatja, hogy a kicsiket nagy apparátussal szekálják, zaklatják, aztán ha már dolgoznak, akkor jól meg is kell büntetni, hogy értelme legyen a munkájuknak – mondja a NAV. Teszik ezt még akkor is, ha látszik, hogy filléres dologról van szó és ebből soha az életben nem fog az állampolgár meggazdagodni, sőt talán megélni sem.

Mielőtt elolvasnák a következő NAV-os történetet, ami ugyancsak a NAV piti ügyeskedését mutatja, engedjék meg, hogy elmondjunk egy történetet, ami velünk történt meg.

Televíziós forgatásra mentünk a parlamentbe. Átestünk az átvilágításon, nagy pakkokat vittünk - a kamerát, lámpát…. Látják a kormányőrök, hogy cipekedünk és megmutatják a liftet, hogy azzal menjünk fel az első emeletre. Beszállunk a liftbe és megnyomjuk az elő emelet gombját és dumálunk egymással, észre sem vesszük pár pillanatig, hogy az alagsorba érkezünk – higgyék el nem éreztük, hogy lefelé megyünk (a liftet lehívhatták?). Ahogy kiszállunk, jön velünk szembe három nagyon fiatal srác és vitatkoznak valamin. Kérdezzük tőlük - mivel látjuk, hogy csövek vannak a falon -, hogy ugye ez nem az első emelet. Mondják, hogy ez az alagsor, de várjunk, mert ők is oda mennek. És folytatják a vitát. Beszállunk a liftbe.

A most következő párbeszéd nem tökéletesen az, ami ott elhangzott, de lényegét tekintve igen:

- Én megmondtam, hogy ez az XY törvény nem jó így, ahogy ti akarjátok.

- Jó, jó de ha meg akarjuk változtatni, akkor azt meg kell beszélnünk a „Józsi” bácsival is.

Amikor kiszálltunk a liftből kérdezzük egymástól: - Te jól hallottad, hogy ezek miről beszélgettek? - Én ezt nem hiszem el…

Annak idején még úgy tanultuk, ha törvényt hozunk, vagy változtatunk, akkor annak bizottságokon, szakértői, társadalmi „szűrőn” is át kell esni és csak utána dönt róla a parlament. Ha ez nem így van, akkor a liftes fiúk is hozzák a törvényeket?

Mindenkinek ajánljuk a következő történetet, mert tényleg röhej, hogy miket meg tesznek a kisemberek meghurcolásáért a bevételük növeléséért. Ahogy már írtuk a NAV - az értesülések szerint - tényleg futni hagyják a nagyokat ,ugyanakkor kicsiket őrült nagy apparátussal vizsgálgatják, és ahol csak lehet, lehúzzák őket, függetlenül attól, hogy jogos, vagy nem jogos. Természetesen a jogszabályok betartása mellett. A médiumok siker sztorikkal kábítják, illetve ellenőrzési hullámokkal félemlítik az embereket. Az adójogszabályok pedig már olyan kuszák, hogy ember legyen a talpán Magyarországon, aki vállalkozni, értéket teremteni mer kis hazánkban. Még vállalkozni is érdemesebb szinte bárhol Európában, mint nálunk (27% ÁFA!)

Akkor lássuk a legújabb NAV-os történetünket:

Pedig mekkorát kaszálhattam volna!

Tudjátok, tavaly nyáron kipróbáltam sok féle kétkezi mesterséget, mert a munkámból megélni már nem tudok, és hát magad uram… Ha egyedül vagy.

Ez mellett persze hatalmas élmény is volt, hogy alkothatok! Az összes kipróbált mesterség közül, a kosárfonás volt az, ami megdobogtatta a szívemet.

Decemberben, – mikor sikerült eladnom az autómat- be tudtam vásárolni anyagokból, amik a fonáshoz szükségesek. Addig is gyakoroltam abból a piciből, amit nyáron tudtam venni, de igazán január után kezdtem szebbeket alkotni.

Most Húsvétra is készültem, pici tojástartókat készítettem, amiknek az volt számomra a különlegessége, hogy magam találtam ki, hogy kell ezt a kecses formát megfonni. Fel is raktam nektek iziben, ahogy elkészült az első sikeres darab, és jelentkezett is egy hölgy e-mailen, hogy ő Sz. Brigitta, Balassagyarmaton lakik, és nagyon szeretne 5-öt a kis tojástartókból, el is jönne érte. Másnap el is készítettem neki. 350,- Ft-ért tettem fel, ebből ugye 200Ft az anyagköltség (peddignád, festékek) és 150,- Ft jutott a munkadíjamra, amiben benne van az anyag festése, a forma kitalálása, a kaptafa elkészítése, végül a tojástartó megfonása. Ebből tevődik össze a 350,- Ft.

Írtam Briginek, hogy ne költsön fölöslegesen benzinre, beviszem én neki Balassagyarmatra, amikor megyek kutyakaját vásárolni. Meg is adtam neki a telefonszámomat, hogy hívjon, amikor ott leszek. Nem hívott… Ellenben hívott most hétfőn, hogy szerdán eljönne hozzám a kosárkákért, mert neki már késő a csütörtök, amikor én is megyek, elutazik, nem lesz otthon. Mondtam, hogy akkor jöjjön nyugodtan, mert itthon dolgozom, de legyen nagyon óvatos, mert a buszok nem tudnak bejönni a faluba, a nagy havazás miatt. De ő jött a kosárkákért, az ítéletidő ellenére is. A párjával érkezett, kedvesen mosolyogtak, kiválasztották a számukra különleges darabokat (ők mondták így), fizettek, és mentek. Kikísértem őket a kapu elé az autójukig, ahova Brigi berakta a kosárkákat, és mondta, hogy dekoráció lesz belőle. Közben a párja megfordult, a tegeződésről magázódásra váltott, és felmutatta a NAV-os igazolványát.

Gyerekek! Ez annyira abszurd, majdnem hangosan felröhögtem! Egy hete hazudozik nekem a lány, majd Salgótarjánban autóba ülnek a lehullott 30 centiméteres és az azóta is folyamatosan szakadó hó ellenére, és elautóznak 71 kilométert Szandaváraljára a 450 Ft-os benzinár mellett, a 350 Ft-ér árult kosárkáimért.

Itt eltöltenek több mint 2 órát, 8 oldalon keresztül körmölik nekem a jogszabályokat, amik szerint árulhattam volna a kosárkákat.

A pontos nyilvántartás végett elkérik az anyagbeszerzési számláimat, ezzel el is autózik a férfi – O. István- a szandai önkormányzathoz lefénymásolni. Teszi mindezt halált megvető bátorsággal, mert épp fél órával előtte két tűzoltóautó mentette ki a helyi buszt, aki időközben mégis megpróbált bemerészkedni a mi kis sózatlan, hegyi utunkra.

(A kiadásom olyan 50 ezer körül lehet kosárka alapanyagra, de nem találtam meg minden számlát.)

Brigi addig körmöli a tényállást. Mikor visszaérkezik férfi kollégája, közli a lánnyal, hogy kevés ez az 1 oldal, amit leírt, kellenek bizony a pontos törvényi hivatkozások is, ami szerint, árulhatnám a 350,- Ft értékű kosárkáimat. Le is ül, fontossága teljes tudatában hívja benti kollégáját, nézze már meg neki a számítógépén, melyek azok a rendkívül fontos paragrafusok, amik semmiképp sem maradhatnak ki ebből a rendkívül fontos jegyzőkönyvből.

Lejegyzetelik, majd elő az újság, és kimásolják nekem belőle a megadott passzusokat. Nem írnám le nektek, de ide felsorolom: Art. 7§, 44§, 45§, 48§, 95§, 98§, 99§ 100§ SZJA tv. 1§ 4§, 6§, 9§, ÁFA tv. 2§, 5§, 6§ . Lehet, hogy kifelejtettem 1-2 törvényt, de bocsássátok meg nekem, ha a 8 apró betűs oldalt nem nyálaztam értük végig.

A lényege annyi, hogy a 9×7 cm-es tojástartók vételi ára a 350,- Ft helyett a sokszorosára nőne, ha még az államot is el kéne tartani belőle. Mert ugyan hogy telne két ember fizetésére, benzinköltségére és munkaidejére, ha mi, emberek, ezért nem dolgoznánk meg? Valamiből ezeket a szerencsétlen NAV ellenőröket is fizetni kell! Hisz hova is jutna a világ nélkülük!

Nos, nem röhögtem, uram bocsá’ nem is féltem, mert nem tudtak rám ijeszteni, sőt, képzeljétek lelkiismeret furdalásom sincs, hogy kihagytam volna a NAV-ot ebből a bomba üzletből! Micsoda fogás! Hisz kerestem volna 150,- Ft-ot néhány órás munkámért, és ebből csak az anyagköltség negyedét kapták meg ÁFA gyanánt bevételként! Micsoda szégyen!

Viszont, ahogy aludtam rá egy jó nagyot, arra jutottam, hogy itt azokat a SZEMÉLYEKET büntetik, akik mindent megtesznek azért, hogy önmagukat valahogy fenntartsák.

(Személy vagy, ha rendelkezel személyi igazolvánnyal. Onnantól fogva ugyanis, nem számítasz embernek. Ha nem hiszed, nézz utána…) Képzeljétek, én például tüzelőt vettem volna az 5 kosárka árán, mert szegény ellenőrök 16 fokban fagyoskodtak itt 2 órán keresztül, amíg „áldásos” munkájukat nálam elvégezték. Annyira sajnáltam őket, de már csak néhány szál fa volt itthon …

Ezért arra jutottam, hogy Kállay Ildikó, mint személy, a tegnapi nappal elhalálozott. Helyette megszületett az EMBER, akit nem köteleznek semmiféle paragrafusok, mert sokkal magasabb törvények szerint él itt a Földön. Egyetlen törvény vonatkozik erre a szuverén emberi lényre: az, hogy NE ÁRTS! Viszont a szabad emberi lény, szabadon járhat-kelhet a Földön bárhol, és szabadon kereskedhet! (Ennek is utána lehet nézni.)

Ebbe semmilyen személynek semmiféle beleszólása nem lehet!!!

Mi lett a vége?

2013. április végén a fiam hazajött Angliából, mert leukémiát diagnosztizáltak nála. Sajnos három hét alatt el is távozott tőlünk.

Ez idő alatt érkezett meg a drága NAV határozata, miszerint a 350,- Ft-os kosárkáért 40.000,-Ft büntetést vagyok köteles nekik fizetni. Hogy úgy mondjam, az időpont nem volt alkalmas, ezért bekerült valahová a szekrénybe, ahonnan még azóta sem jött elő… Nem is fog!

Tudják, hogy nincs, épp ezért csinálják. Azokat sajnálom, akik nem tudják, mit tesznek, és a fizetségükért cserébe eladják a lelküket… De ez már csakis az ő dolguk, ő karmájuk. Mert az univerzum törvénye elől nem lehet elbújni, a bumeráng MINDIG visszatalál a feladójához! És akkor hiába mondja, hogy neki is csak élni kellett valamiből…

Tudjátok, olyan ez, mint a háborúban. Ott kitüntetést osztogatnak az emberölésért, amiért békeidőben börtön jár. Itt is a NAV-osoknak kötelező hazudniuk, amiért nekünk szigorú büntetés jár. Így van ez manapság…

De én tiszta szívemből bízom benne, hogy ez a sötét kor már nem tarthat soká, és meg tudjuk teremteni mi, folyamatosan ébredő emberek azt a világot, ahol nem kell robotolni azért, hogy megéljünk, mert ez mindenkinek ISTEN adta joga, aki megszületik itt a FÖLDÖN.

Szerkesztőségünk várja a további történeteket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre.

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

Zanzibar Guru

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

Látogatók

Összesen3707163

Jelenleg az oldalon

10
Online