“30 év a felépülésért” címmel tartottak a Komlói Színház- és Hangversenyteremben ünnepséget, majd a Leo Amici 2002 Alapítvány terápiás közösségének "Az én reményem, vagy mások reménye?" című előadását tekinthették meg a résztvevők.

Harminc év alatt több mint hétszáz kliens fordult meg az alapítványnál, többségüknek nagyon megváltozott az élete a függőségben élők rehabilitációjának újszerű módszerének köszönhetően.

– 1992-ben nyitotta meg kapuit az intézet Komlón. Ebből a jubileumi alkalomból megállítjuk az időt és kicsit visszaemlékezünk erre a három évtizedre – nyitotta meg az ünnepséget Dr. Tímár Csaba, az alapítvány elnöke.

– Amikor a Leo Amici Alapítvány megszületett, akkor a csillagoknak valamiféle jó együttállást kellett mutatni, hogy ez a dolog létrejöjjön. A rendszerváltás körüli években az egészségügyben dolgozók tudták, hogy rengeteg függő, drogos van Magyarországon, de az akkori ideológia nem engedte meg a nyilvánosságot. Az elhallgatás, a szőnyeg alá söprés, a medikalizálás illetve a kriminalizálás volt jellemző ezzel a témakörrel kapcsolatban. Sokan emlékeznek még olyan intézményekre mint Nagyfa és Palánk, ahová kényszergyógykezelésre utalták be a függőket, de senki nem gyógyult meg sajnos. Az egészségügyben dolgozók látták, hogy gyógyszerekkel ugyancsak nem lehet meggyógyítani a függőket, ezért új utakat kerestek.

– 1990-ben az olasz Leo Amici Alapítvány – aki a névadónk –, Magyarországon járt a művészcsoportjával, ők a tevékenységüket egyébként küldetésnek tekintik. Ők úgy gondolták, Leo Amici eszméje az volt, hogy ezt az egészen másfajta módszert, mint ami az egészségügyben jelen volt, meg kellene több országban is honosítani. Magyarországon jó talajra hullott ez a mag, mert lám, harminc év óta még itt vagyunk és viseljük az alapító nevét.

– 1991 tavaszán pár munkatársam járt a Nápoly melletti központban, megismerkedtek a módszerrel, vittek pár gyógyulni vágyót. Áprilisban megalakult a Leo Amici Alapítvány, a bíróság bejegyezte a tíz alapító által létrehozott szervezetet. Szükség volt az olaszok inspirálására, hogy az intézetet megnyissuk, de ahhoz helyet kellett keresni. Így került képbe Komló, akkor tudtuk meg, hogy a Carbon vállalat már a felszámolás küszöbén áll és eladásra kerül a Bajcsy Zsilinszky utca végén álló sporttelep. 1992 január 2-án meg is nyitottuk az első terápiásokkal.

- A Színház- és Hangversenyterem az alapítvány történetét szorosan végigkísérte. Az olasz művészek, hogy a telek megvásárlásához hozzájáruljanak, két nagysikerű koncertet adtak itt. 1994-ben itt tartottuk az első színház tréninget és azóta is minden évben egy-egy darab bemutatásra került. Itt vettük át Komló város kitüntetését a Semmelweis díjat, és most is itt vagyunk – zárta visszaemlékezését az alapítvány elnöke.

Kispál László alpolgármester fontosnak tartotta kiemelni az indulásnál segédkezőket. Az akkori alpolgármester Harnóczy Csaba komolyan képviselte az alapítvány sorsát, illetve Dr. Szántó Judit a Szociális, Egészségügyi Bizottság elnökeként igen fontosnak tartotta, hogy ez az intézmény Komlón gyökeret verjen. Az alpolgármester ezután elismerő oklevéllel köszönte meg az alapítvány három évtizedes töretlen munkáját, hiszen rengeteg ember visszakapta a jövőbe vetett hitét és gyógyultan került ki az intézményből.

Dr. Petke Zsolt, a Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai Osztályának osztályvezető főorvosa felszólalásában elmondta, hogy a komlói rehabilitációs központ egy viszonyítási pont. Aki ma addiktológiában képzi magát szakorvosként, pszichológusként, addiktológiai konzultánsként, az szeretne Komlóra kerülni. Komlónak kiemelt helye van az addiktológiai ellátásban. Itt harminc éve a nap 24 órájában ünnepnapokon, karácsonykor is van felvétel, ide a függők segítségért fordulhatnak. Egy kórházban nincs meg az a fajta szeretet, elfogadás és az a rengeteg idő, ami egy függő felépüléséhez szükséges. Komlón harminc évvel ezelőtt összeálltak, hogy az óriási szakmai tudást és a rengeteg tapasztalati tudást összehozzák egymással, és ez ma már számtalan intézményben így működik.

Az ünnepség zárásaként, a terápiás közösség színpadi előadása után a meghívottak a rehabilitációs intézet udvarán felállított sátorban egy workshop keretében elevenítették fel az elmúlt 30 év történetét, és a születésnap tiszteletére egy fát is elültettek.

Kapcsolódó fotógalériánk ITT tekinthető meg.