Szétesik az eurózóna, az USA belezuhan a pénzügyi szakadékba, Kína gazdasága keményen fog padlót, háborúk robbannak ki a Közel-Keleten. Megvalósulhat ez a forgatókönyv is, ha világ vezetői tovább görgetik maguk előtt a problémákat. Márpedig 2013-ig várhatóan ezt teszik.

Nem egyszerűen az a baj, hogy adósság-, bank-, fiskális és gazdasági válság van egyidejűleg a világon, hanem az, hogy a politikusok a legfontosabb régiókban jól felfogott érdekeiknek megfelelően legalább még egy évig csak "rugdosni fogják a sörösdobozt maguk előtt az úton", azaz halogatni fogják a problémák megoldását, miközben azok tovább mélyülnek - mondta egybehangzóan a Bloomberg tévének adott interjújában Ian Bremmer, az Eurasia Group kockázatelemző és tanácsadó cég elnöke és Nouriel Roubini sztár közgazdász, aki a pénzügyi válság előre jelzésével szerzett hírnevet magának.

Az európaiak nem akarnak kényes döntéseket hozni, mert választások lesznek Németországban, Olaszországban és más országokban. Az Egyesült Államokban elnökválasztási év van, és amíg ennek nem lesz vége, a politikusok nem néznek szembe a súlyos fiskális egyensúlytalansággal. Kínában a tíz évben egyszer esedékes vezetőváltás zajlik, ami megállítja a döntéshozatalt, miközben a kizárólag exportvezérelt növekedési modellről valahogy át kellene állniuk a belső keresletre is építő rendszerre.

A világ minden részén abban érdekeltek a döntéshozók, hogy 2013-ig halogassák a beavatkozásokat, ám a helyzet olyan súlyos, hogy egyszer csak minden összeomolhat. Az eurózóna széthullhat, az USA költségvetése felborulhat, a kínai gazdaság növekedése falnak rohanás szerűen lelassulhat, a Közel-Kelet háborús övezetté válhat. Ez az amit Roubini a világot felforgató tökéletes viharnak nevez.

Európa magára maradt

Bremmer szerint Európa nem azért maradt magára, mert nemzetközi partnerei, ha tehetnék, nem segítenének neki. Az amerikai republikánusok és demokraták egyaránt azt mondják a németeknek. "ugyan már emberek, csináljatok már valamit", de ebben nem tudnak segíteni. A kínai kormány ugyan a világ legnagyobb devizatartalékban fürdik, de megvannak a maga hazai bajai. Ugyanez a helyzet a japánokkal, úgyhogy Európa magára maradt problémáival.

A németek kétségbeejtő döntési helyzetbe kerültek. Nem akarnak a háromezer milliárd dolláros spanyol és olasz adósságok finanszírozásának végső garantálói lenni, nem akarják vállalni az egész eurózóna hitelezésével járó kockázatot azzal, hogy belemennek a közös betétbiztosításba. Másfelől az eurótagországok minden fiskális erőfeszítése ellenére a válság olyan kiterjedt, a bankrendszer szétesése olyan előrehaladott, hogy az egész egyszer csak a szakadékba zuhanhat. Bremmer szerint Berlin sok kérdésben kapitulált, amit továbbiak követhetnek.

Lesz eurókötvény

Ezzel egyetért Roubini is. Arra kérdésre felelve, hogy Angela Merkel német kancellár miért nevezi következetesen rossz megoldásnak az eurókötvényeket, azt felelte, hogy ezzel európai vezetőkollégáihoz és a német választókhoz is szól. A gond az, hogy ha a vita egy pontján nem lesz megállapodás valamiféle eurókötvényről, akkor az európai helyzet kezelhetetlenné válik. Az olasz és spanyol kötvényhozamok a jelentős fiskális kiigazítás ellenére magasak, így a németeknek előbb-utóbb dönteniük kell.

Vállalják-e a két nagy déli eurózónatag adósságkockázatának kezelésében a végső garantáló szerepét cserébe azért, hogy Róma és Madrid felad valamit fiskális szuverenitásából vagy sem? Ezzel esélyt adnának az eurózónának a túlélésre. Enélkül azonban a következő hónapokban kezelhetetlen káosz alakulhat ki.

Nincs bizalom

A gond az, hogy a németek nem bíznak a periféria országok szavában. Ez az oka annak, hogy ellenzik az ideiglenes, 20-30 évre szóló közös törlesztési alap felállítását. Az egyébként német szakmai körökből származó - Soros György által is támogatott - javaslat szerint az eurótagországok ebbe kivinnék adósságuknak a GDP 60 százalékát meghaladó részét, amiért együtt vállalnának felelősséget az övezet államai. Cserébe kemény reformokat vállalnának és semmiképpen sem lepnék túl a saját hatáskörükben maradt tartozások 60 százalékos GDP arányos szintjét.

Mi van akkor - kérdezik a németek -, ha a déli országok mégsem teljesítik az ígéretüket? Mi van akkor, ha ettől a megoldástól a spanyol és az olasz politikusok megnyugszanak, és nem tesznek meg mindent annak betartása érdekében vagy a vállalást tevő vezetőket mások váltják fel, akik elutasítják a paktumot? Az egész csomag Németország nyakán ragadhat. Ezért azt mondják a délieknek: "elvesztettétek a szüzességeteket a monetáris unió feltételrendszerének betartása ügyében, úgyhogy néhány évig ne kéredzkedjetek vissza a hitvesi ágyba".

Van pénz, még sincs fizetőképesség

Az amerikai közgazdász guru nem a pénzhiányban látja bajok gyökerét. Mindenki további monetáris enyhítést sürget, miközben a világ fejlett országaiban nem a likviditással van a baj. A bankoknak rengeteg forrásuk van, a probléma potenciális ügyfeleik - államigazgatás, vállalati szféra, lakosság - fizetőképességének hiányában van. A hitelmechanizmusok szétrombolódtak és a fejlett világban semmi sem hajtja a gazdasági növekedést. Ezért az újabb pénzinjekciók nincsenek hatással a reálgazdaságra, csak a pénzintézetek tartalékait hizlalhatják - fogalmazott Roubini.

Forrás: napi.hu