A legtöbb fejlett gazdaság rendelkezik alapvető szociális biztonsági hálóval. A rászorultságon alapuló hálóba bekerülni a bürokrácia rögös útján vezető fáradtságos folyamat, az automatizálás egyre gyorsuló előretörésével azonban egyre többen és egyre könnyebben találhatják magukat a szükség csapdájában. Ez áll annak a radikális elvnek a hátterében, ami megpróbálná a javak elosztásának módját átszabni és egy általános alapjövedelmet biztosítani.

Ha teljesen le akarnánk egyszerűsíteni, a közjólétet lecserélnék egy szerződésre, ami feltételek nélkül mindenkinek azonos összeget juttat, hogy fedezhessük alapvető emberi szükségleteinket - élelmiszert, lakhatást, ruházkodást. Jövedelmüket ezen az alapon felül az emberek munkával növelhetik. Az elvet támogatók olyan előnyöket hangoztatnak, mint alacsonyabb munkanélküliség, jobb társadalmi kohézió, és az egészségi állapot javulása. Mások csak a munka alóli kibúvás egy lehetőségeként értékelik, a kérdés azonban kezd egyre sürgetőbb lenni és számos nagy szociális kísérletre kerülhet sor, melyek megmutathatják a helyes irányt.

Az egységes alapjövedelem igen nagy múlttal rendelkezik. Thomas Paine, az USA egyik alapító atyjának meggyőződése volt, hogy a természeti erőforrások közös örökségünk, a földbirtokosoktól adót kell szedni a tulajdonlás fejében, az így keletkező bevételt pedig újra el kell osztani. Bár az ötlet soha nem valósult meg teljes egészében, de nem is tűnt el a köztudatból. A világ néhány szegletében egyes változatai a társadalmi berendezkedés diszkrét elemeként léteznek. Alaszkában például az állami olajbevételekből minden évben részesedést fizetnek az állampolgároknak, 2015-ben személyenként 2072 dollárt. Angliában a jobboldali Zöld-párt, a baloldali Adam Smith Intézet, sőt a legnagyobb ellenzéki párt, a Munkáspárt is támogatja az alapjövedelmet. Kanadában a tavaly kormányzó párttá előlépett liberálisok politikájának része a tervezet tesztelése.

Ahogy a bevezetőben említettük, az automatizálás miatt fontos az egységes alapjövedelem ideológiájának leporolása, azonban nem ez az egyetlen veszély, ami indokolttá teszi. Mindenekelőtt a hagyományos jóléti rendszerek nem csak bürokratikusak, de költségesek is. Bár az alapjövedelemmel több pénz áramlana ki az állami kasszából, csökkenti saját bürokráciájának költségeit. Több életképesnek látszó változatot felvetettek már, ilyen a brit agytröszt, az RSA tavalyi sémája. Az alapjövedelem elvileg megszüntetné azt a problémát, miszerint a jóléti rendszer elemeiből, szociális juttatásokból szerzett összeg akár azonos, vagy magasabb is lehet a munkával szerzett jövedelemnél, ami számos jóléti rendszert sújt - egy alapjövedelmi rendszerben mindig többet keresel, ha dolgozol. Erre az általános válasz, hogy túl sokan üldögélnének otthon a garantált jövedelmet kihasználva, ami megállítaná a gazdaságot. Vannak azonban jelek, melyek szerint ez a nézet túlságosan borús.

1975-től az akkoriban nagyjából 10.000 főt számláló kanadai Dauphin városkának polgárai számára négy éven át biztosítottak alapszintű pénzügyi biztonságot. Ha a havi bevételük egy bizonyos szint alá csökkent, a kormány kiegészítette. A kísérlet támogatása hamar kiapadt és soha nem is elemezték ki megfelelően a hatásokat.

Evelyn Forget, a kanadai Manitoba Egyetem kutatója nemrég újra elővette a kísérlet adatait, összevetve Dauphin és több hasonló kisváros statisztikáit. Vizsgálataiból kiderült, hogy csak a tizenéves fiúk és az újdonsült anyák töltöttek kevesebb időt munkában a kísérleti időszak alatt. A fiúk inkább az iskolát választották a térségre jellemző mezőgazdasági munka helyett, míg az anyák érthető módon a csecsemőgondozást helyezték előtérbe. Eközben Dauphin kórházi ápolási költségei csökkentek és kevesebb volt a depresszióval kapcsolatos megbetegedés is.

Ez csak egy kisvárosi kísérlet volt, egy alaszkai példa azonban azt sugallja, hogy az alapjövedelem segít csökkenteni a világ gazdaságait sújtó növekvő egyenlőtlenséget. Scott Goldsmith az Alaszkai Egyetem közgazdásza rámutatott, hogy ez az egyetlen állam az Egyesült Államokban, melyben a legszegényebb 20 százalék jövedelme gyorsabban nőtt, mint a felső 20 százaléké az 1980-as évek és 2000 között.

Jelenleg több olyan kísérlet is előkészületi szakaszban van, melyekkel pontosabban vizsgálhatók a hatások. Az egyik Finnországban zajlik és a legnagyobb szociális kísérlet, amit valaha elvégeztek. Jövő évtől 10.000 finn fog két éven át havi 600 euró alapjövedelmet kapni. Ez az összeg elegendő a létfenntartáshoz, nyilatkozott a finn társadalombiztosítási hivatal, a Kela részéről Ville-Veikko Pulkka. Fedezi a lakhatást, az élelmezést és olyan ellátásokat, mint a víz és a villany. A Kela novemberben teszi közzé a teljes kísérleti tervet, a lényege azonban az, hogy teszteljék, vajon az alapjövedelem több embert vonz-e a munka irányába. Az alapelv, hogy az emberek számára egy lehetőséget biztosítsanak, hogy saját akaratukból, ne a szükség hatására lépjenek be a munkaerőpiacra.

Finnországban ez jól illeszkedne a társadalmi alapelvbe, az úgynevezett univerzalizmusba, mely szerint azonos szolgáltatások és oktatás jár mindenkinek. "Az emberek hinni akarnak ebben a rendszerben" - tette hozzá Pulkka. Mindenféle papírmunka nélkül hozzájutni ehhez az összeghez, maga lenne a mennyország – gondolhatják azok, akiknek havi rendszerességgel meg kell küzdeniük az igénylőlapok kitöltésével, vagy akár a feldolgozásukkal.

Ugyancsak a bürokrácia csökkentés a motorja egy hasonlóan nagyméretű kísérletnek, ami Hollandiában indul 2018-ban. Az egész azzal vette kezdetét, amikor a holland kormány törvényi úton az önkormányzatokra testálta a szociális juttatások adminisztrációjának feladatát. Az önkormányzati apparátust sokkolta, hogy a napi munka mellett át kellett vennie a juttatásokra jelentkezők számtalan jogosultsági kritériumainak vizsgálatát, amit addig az államigazgatás végzett. "Az emberek rájöttek, hogy nem fogják bírni idegekkel és változtatni kell" - mondta Jurgen De Wispelaere, a finn Tampere Egyetem társadalomtudósa.

Tizenkilenc önkormányzat változtatja meg a jóléti kifizetések adminisztrációját, magyarázta a kísérleteket koordináló Sjir Hoeijmakers. Mindegyik kísérletben más feltételezett előnyét vizsgálják az alapjövedelemnek. Eindhovenben például az erős szomszédság kiépülését várják, míg más önkormányzatok elsősorban az egyének boldogulására kíváncsiak. Természetesen valamilyen mértékben számítanak potyázókra is. "Minden politikában van jó és rossz. Szeretnénk megtudni hány ember választja a kanapét, majd összevetjük a pozitív hatásokkal" - összegzett De Wispelaere.

Magánvállalatok is rávetették magukat a témára. Az Uber applikációval elhíresült Y Combinator nemrég jelentette be egy alapjövedelem kísérlet elindítását, melynek bevezető fázisa a kaliforniai Oakland-ben fog lezajlani.

Az alapjövedelem mellett kardoskodók fő érvei közül az egészségi állapot és a jólét javítása hangzik el leggyakrabban, és pontosan ezeket veszik leginkább górcső alá. Például egy 1000 gyermekkel elvégzett amerikai tanulmány szoros pozitív összefüggést állapított meg a család bevétele és az agy fejlődése között. Az egyik elmélet szerint a biztos jövedelemmel rendelkező családok több erőforrást tudnak fordítani gyermekeikre. Hogy ne pusztán korrelációs adatokkal vagdalkozzanak, Kimberly Noble a New York-i Columbia Egyetem kutatója elindított egy új kísérletet melyben 1000 alacsony jövedelemmel rendelkező amerikai anya kap alapjövedelmet három éven keresztül. Több csoportot hoz létre, az egyik csoport tagjai havi csekély 20 dollárt kapnak, míg a másik csoportnál ez az összeg 333 dollár. Noble az agy fejlődésére összpontosít, nem a gazdasági hatásokra, a kapott pénz azonban nyomon követhető volt, a tranzakciók nagy része - több mint 1100 - élelmiszerboltokban zajlott le, csupán három esetben használták a kártyákat italboltban.

Vajon egyfajta megváltásként tekinthetnénk az alapjövedelemre? Egyesek, a nagycsaládosok, sérült gyerekeket nevelők attól tartanak, hogy egy ilyen rendszer elviszi a segélyezést a megszorítások irányába a homogenizálásra és a hatékonyságra hivatkozva. Louise Haagh, a brit York Egyetem szociológusa szerint a szociális helyzetet nem mérlegelő, egységes bevezetés inkább elmélyíti, mintsem megszünteti a társadalmi egyenlőtlenségeket, mivel ugyanannyit ad a gazdagnak is, mint a szegénynek. A kormányok felfüggeszthetik a cégek állami támogatásait, aminek hatására azok csökkenthetik, vagy megvonhatják munkavállalóik juttatásait, míg a hagyományos foglalkoztatásban dolgozó szerencsés kevesek jóval többet vihetnek haza. A gond, hogy egy rosszul megtervezett alapjövedelem több kárt okozhat, mint hasznot, vélekedik Haagh.

Léteznek még megoldások. A negatív jövedelemadó az egységes alapjövedelem már több helyen tesztelt és működő változata. A szegények kapnak egy garantált jövedelmet a kormánytól, a középosztályt nem adóztatják, míg a gazdagokat igen. Ez már igazságosabbnak tűnik, de igen jelentős hátulütői lehetnek, ahogy arra Silvia Avram, a brit Essex Egyetem kutatójának munkája is utal. Avram különböző adózási modelleket vizsgált. Önként jelentkezőkből két csoportot alakított ki, akik ugyanazt a monoton munkát végezték el fizetésért cserében. Az egyik csoport egy kerek összeggel indult, ami csökkent a feladatra fordított idő függvényében, gyakorlatilag egy jövedelem elvonási helyzetet idézve el – nagyjából úgy, mint a negatív jövedelemadó alkalmazásával, míg a másik csoportot adóztatták a jövedelméből. Mindkét csoport azonos pénzösszeggel zárt, az első csoport azonban sokkal gyorsabban befejezte a feladatot, ami arra utal, hogy beindult az ember veszteségtől való viszolygása. Számos tanulmány igazolta, hogy sokkal fontosabb számunkra a veszteség minimalizálása abból, amink már van, mint ugyanannak az összegnek a megszerzése. Anthony Painter, az RSA stratégiai igazgatója szerint ez azt mutatja, hogy a negatív jövedelemadó nem lenne olyan hatékony az emberek munkára bírásában, mint az alapjövedelem.

Többen úgy vélik, az alapjövedelem más módon lenne a társadalom hasznára, felszabadítaná az embereket, akik több figyelmet tudnának fordítani a rokonaikra és gyermekeikre, vagy a kevésbé jövedelmező kreatív és innovatív tevékenységekre koncentrálhatnának, például a művészetekre, vagy a találmányokra. Ezeket a feltételezett előnyöket nehéz objektíven tesztelni – és ez lehet a fő probléma. Ha a Svájcban június 5-én lezajlott népszavazást jelzésértékűnek tekintjük, akkor az alapjövedelemnek igen hosszú és rögös utat kell még végig járnia. Egy polgári csoportnak sikerült ugyan összegyűjtenie az alapjövedelem bevezetéséről szóló népszavazáshoz szükséges 100.000 aláírást, azonban egyetlen politikai párt sem karolta fel az ötletet, inkább a munkakerülés egyik formájaként tekintettek rá. A végén a szavazók 77 százaléka elvetette az alapjövedelem intézményét.

A szavazás kezdeményezői nem tekintették kudarcnak az eredményt, állításuk szerint azt akarták elérni, hogy az emberek beszéljenek a témáról, és a párbeszéd folytatódik. Talán a siker első lépcsőfoka az lesz, ha a feleknél a „mit csinálsz?” helyett a „miért csinálod?” lesz az a kérdés, ami már kiment a divatból.

Forrás: sg.hu / newscientist.com

Kapcsolódó blog bejegyzésünk 2011-ből: Alapjövedelem – Egy lehetséges út a változáshoz?

Tafedim tea

WeblapWebáruház.hu

NMHH Médiatanács

Baranya Televízió

Komló és Térsége Televízió

MTI hírfelhasználó

 

Map

free counters