Napjainkban nagy viharokat él át az európai tejtermelés, köztük a hazai, mely már a válság előtt padlón hevert. Így aztán az eredeti tej ma már kuriózum, hiszen feldolgozása még "tej" névvel jelölve is megcsúfolja sokszor származását.

Nincs talán még egy élelmiszer ágazat, mely ennyire magán viselné újkori történrlmünk nyomait. Az, hogy ekkora viharok dúlnak a tejágazat háza táján, nem pusztán a túllihegett EU kompatibilitásunknak köszönhető.

Először is: az, hogy mi EU kompatíbilis és mi nem, azaz: mit veszünk át az EU mezőgazdasági, élelmiszeripari szabályozásából, az bizony a napi politikán múlik, azon belül is a szakpolitikán. Ne feledjük: az EU elsősorban ajánlásokkal próbálja tagállamait egységes piacba terelni, a kötelező szabályokat a tagországok hozzák.

A magyar tej sorsának mára már gyakorlatilag megpecsételhető állapota nem a válság, és nem is egészen az elmúlt 8 év politikájának következménye. Az élelmiszergazdaság kiárusítása az elmúlt 20 év liberális gazdaságpolitikájának köszönhető, mely jó alappal indulhatott egy a rendszerváltás előttről megörökölt strukturálisan a korabeli hamis piacokra épülő – azaz versenyképtelen ágazat örökségéből.

Volt indok tehát a magyar élelmiszer feldolgozás szétrombolására, olcsósítására, majd pedig idegen tulajdonú felvásároltatására. Ez az indok a versenyképtelenség. Valamilyen jól sejthető okból kifolyólag a politikának más megoldás nem jutott eszébe.

Az, hogy Magyarország – mióta létezett – mindig is a nagyállattartó termelési kultúrára alapozhatta megerősödését, felemelkedését, a történelmi viharok túlélésének páratlan képességét, nos, ez a tény már évtizedekkel ezelőtt feledésbe merült.

Pedig az ország természeti adottságaiból ez következik. Senki nem sírja vissza a szocialista mennyiségi élelmiszeripar jellemzőit, a tömegtermelés minőségvesztő állapotait.

Pusztán csak azt állítjuk, hogy egy évezredes szarvasmarha tenyésztői, és nagyállattartásra alapuló hús, és tejtermék kultúráját elveszejteni – történelmi bűn: nemzetellenes cselekedet. A paraszti gazdaságok helyzetének társadalmi vonatkozásait most hagyjuk, mert messzire vezetne.

Idézet a Fehérmegyei Hírlap 2009 júniusi cikkéből, a tejválság kellős közepén:

... a Bicskei Mezőgazdasági Zrt. ügyvezetőjére, egyben résztulajdonosára hivatkozik, aki jelentős összegeket áldozott arra, hogy akkreditált és független élelmiszervizsgáló laboratóriumokban vizsgáltassa meg a találomra vásárolt import dobozos tejek minőségét. Hegedűs Imre keserű és csalódott, mert úgy tűnik, a lesújtó vizsgálati eredmények birtokában sem tehet semmit azon kívül, hogy a nyilvánosság előtt hangoztatja: sokan rossz, nem minőségi tejet vásárolunk és fogyasztunk.

- Úgy látszik, meg kell ahhoz valakinek halnia, hogy felfigyeljenek a bajra - s felemeli a vastag paksamétát, amely fehéren-feketén tanúsítja, mi minden hibádzott a felbontatlan dobozokban a laboratóriumba szállított különböző olcsó, UHT-tejeknél.

- A kommersz, alacsony minőségű, ultrapasztőrözött tejekben a szükséges és garantált fehérjetartalom alig fele volt meg, a zsírtartalom 30- 35 százalék eltérést is mutatott, s a megengedett maximális 100 ezres holtcsíraszám helyett előfordult 700 ezres holtcsíraszám is! - sorolja és mutatja a papíron olvasható számokat. - Ez azt jelenti, hogy pasztőrözés előtt nagyjából romlott, savanyú és szennyezett tej volt az, ami a dobozokba került. Nem mérgező, nem okoz betegséget, hiszen fertőtlenítették, de tejnek és főként egészséges, tápláló élelmiszernek aligha nevezhető. Egyébként a tej minősége vagy extra, vagy nem jó. Nincs másod- és harmadosztály, mert ami nem megfelelő, az emberi fogyasztásra nem ajánlott - foglalja össze, s századszor is kijelenti, hogy a magyar tej viszont mind kiváló minőségű.

A kereskedelmi stratégia része, hogy a tej árát alacsony szintre állítják be a multiknál , a szupermarketekben, hiszen a vásárló a többi árucikkel kipótolja a támogatást - vélik számosan, s ez nem titok, hanem árstratégia. A nagyáruházakban hazánkban 34 százalék a külföldi tej és tejtermék, miközben Nyugat-Európában ugyanez az arány alig 3-4 százalék, s lényegében a különlegességekre szorítkozik. Francia és holland sajt Ausztriában és Németországban is kapható, de tej nemigen. S a honpolgár sem venné le a polcról.

forrás: Kattintson ide... Kattintson ide...