Egymilliárd csillagrendszer látszik az égbolt legfrissebb, 10 billió pixeles képén.

A gigantikus felvétel egy óriási nemzetközi vállalkozás eredményeként állt össze: hat év alatt 1405 éjszakányi észlelés, három távcső és egy szuperszámítógép, meg persze egy csomó ember kellett sikerhez. A munka viszont tényleg megérte, mivel az égboltfelmérés nyomán több mint egymilliárd galaxist sikerült megjeleníteni.

A DESI Legacy Imaging Surveys keretében készült felvétel 14 ezer négyzetszögnyi területet ábrázol az északi égbolton, ami nagyjából a teljes látható égbolt harmada, és 70 ezer teleholdnyi területnek felel meg. A felvételek hét különböző hullámhosszon készültek, és a projekt elsődleges célja a sötét energia természetének alaposabb megértése a galaxisok eloszlásának tanulmányozása által. A most készült térkép révén a DESI nevű műszer további észleléseket végez majd, sok tízmillió galaxis spektrumát és távolságát határozva meg 2024-ig, hogy elkészülhessen az univerzum minden eddiginél nagyobb részletének háromdimenziós térképe.

A nemrégiben közzétett felvétel és a mögötte álló hatalmas adathalmaz azonban rengeteg más célra is használható lehet. Egy csapat amatőr csillagász például kigyűjtötte az adatsorból a barna törpéket (ezek átmenetet jelentenek az óriásbolygók és a csillagok között), és a Nap 65 fényéves környezetében 525 ilyen objektumot találtak, amiből 38-ról eddig egyáltalán nem tudtunk. Az adatokat Spitzer űrtávcső eredményeivel kombinálva aztán megalkották a környékbeli barna törpék eddigi legjobb háromdimenziós térképét.

Mivel az égboltfelmérés során infravörösben is mértek, a szakértők szerint ezzel nagyjából teljes is lehet a 65 fényévnél közelebb eső, 330 °C-nál melegebb barna törpék listája. Ennél persze vannak hűvösebb égitestek is ebben a kategóriában, de kezdetnek egyáltalán nem rossz, hogy egy alapvetően nagyon nehezen észlelhető objektumtípusból egy bizonyos hőfok felett valószínűleg mindet sikerült észlelni a környéken.

Egy másik csillagászcsoport ennél is halványabb objektumokat vizsgált: gravitációs lencsézés által láthatóvá váló galaxisokat és galaxishalmazokat kutattak. Ezek olyan nagyon távoli rendszerek, amelyek azért válnak láthatóvá, megy egy közelebbi, nagy tömegű objektum a megfigyelő felé irányítja a belőlük kiinduló fényt. Ilyen esetekben a háttérbeli fényforrás torzan, több példányban is megjelenhet az égen, illetve akár fel is erősítődhet a fénye. Ilyen módon nagyon távoli, nagyon halvány galaxisok is megfigyelhetővé válhatnak.

A kérdéses kutatók egy gépi tanulásra alkalmas rendszerrel elemezték a DESI-adatokat, és 1200 eddig nem ismert gravitációs lencsét fedeztek fel, megduplázva ezek eddigi számát. (Az új lencséket persze még meg kell erősíteni, de valószínűnek tűnik, hogy a többségük valóban az, aminek tűnik.)

Mindez pedig még mindig csak felszín kapargatása, és az adathalmaz minden bizonnyal rengeteg további érdekességet is rejt. Az adatokat gondozó csapat létrehozott egy interaktív nézegetőt is, amelyben bárki kedvére barangolhat a gigantikus képen. A hozzá tartozó chatben pedig fel is lehet hívni a figyelmet az érdekesnek tűnő objektumokra.

Forrás: ipon.hu / syfy.com / noirlab.edu