Az AEGIS osztályú amerikai hadihajót a ramsteini európai rakétavédelmi irányító központ ellenőrzése alá helyezik. A szükséges információt az irányító központ majd törökországi radartól és a hadihajón levő radartól kapja. Így néz ki az európai rakétavédelmi rendszer „első fázisa”.

A NATO rakétavédelmi rendszerének telepítését a déli szárnyon kezdik, amely Oroszország érdekei szempontjából a legkevésbé veszélyes. De magának a rendszernek létrehozása, amelyet újabb elemek üzembe helyezése révén fejleszteni és bővíteni lehet, bizonyos veszélyt hord magában.

A problémát még a kiépítési stádiumban meg lehetne oldani, ha meghatároznánk a telepítés kritikus paramétereit. Azonban nem valószínű, hogy a NATO-országok vezetősége és parlamentjei jóváhagyják Oroszország részvételét a NATO tervezési rendszerében, különösen olyan érzékeny kérdésben, mint a rakétavédelmi rendszer. Ugyanakkor teljesen reálisnak tűnik más együttműködési formák keresése.

A NATO lehetséges garanciáinak kérdését Dmitrij Gorenburg katonai szekértő kommentálja:

- Magában véve a „garancia” szót az Egyesült Államokban nem egyértelműen fogadják, különösen a választások előtt. Abban az esetben, ha a garanciákról lesz szó, Obama ellenfelei vádolni fogják őt azzal, hogy engedett Oroszország nyomásának. Az USA és a NATO elvi állásfoglalása abban áll, hogy saját kezében őrizze meg a rendszer irányítását. Ezért az információcsere-rendszer fejlesztése tűnik a legreálisabbnak, ami elősegíthetné a felek közötti bizalmatlanság leküzdését is. Arról a lehetőségről viszont, hogy az orosz elemeket is belevonják a rakétavédelmi rendszerbe, csak a választások után beszélhetünk, méghozzá, ha azokon Barack Obama győz. De akkor is csak olyan feltétellel, hogy ez reális műszaki hasznot hoz, és nem lesz tisztán politikai lépés - mondta Dmitrij Gorenburg az Oroszország Hangja Rádiónak.

Az a formula, hogy Oroszország „aszimmetrikus választ” ad a NATO rakétavédelmi rendszerének telepítésére, már unottá válik. Rögtön meg kell jegyezni, hogy az „Iszkander-M” komplexum megjelenése Oroszország nyugati körzeteiben, nem jelent ilyen választ: ez az orosz határok közelében levő katonai infrastruktúra fejlesztésének egyik szakasza.

A reálisan aszimmetrikus válasz az lenne, ha veszélyeztetnénk amerikai műholdakat, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a rakétatámadásról szóló figyelmeztetésben. Ilyen veszélyt az Sz-500 típusú légvédelmi rakétarendszerek, és a légi telepítésű lézerrendszerek jelenthetnének, amelyek tönkre tudják tenni a műholdak optikai berendezéseit. Ez sokkal kevésbé ambiciózus és sokkal reálisabb feladat, mint az amerikai rakétaelhárító lézer létrehozása.

Ha Oroszország valóban hasonló választ tud adni a rakétavédelmi rendszerre, akkor egy közös rendszer létrehozásáról szóló javaslatai sokkal nagyobb jelentőséget kapnak. Ilyen körülmények között a NATO reális választás elé kerül: vagy az egész rakétavédelmi rendszere veszélybe kerül, vagy Oroszországgal együtt javítani fogja annak hatékonyságát.

Forrás: ruvr.ru