A Balaton tavalyi algásodásában szerepet játszott a tartósan megemelt vízszint, ezért a tó vízszintszabályozásának teljes átalakítását javasolják - tájékoztatta Istvánovics Vera, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) vízgazdálkodási kutatócsoportjának tagja hétfőn az MTI-nek.

A kutatócsoport a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékével közösen értékelte ki a Balaton Keszthelyi-medencéjében működő automatikus mérőállomások, valamint a vízügy 2019-es mérési adatait.   

Istvánovics Vera elmondta: feltételezték, hogy a tavaly augusztus végi jelentős vízminőség romlással járó, minden eddiginél másfélszer nagyobb algacsúcs oka az üledékfelszín oxigénmentessé válása és ennek nyomán a szokásosnál sokkal nagyobb foszforfelszabadulás volt. Céljuk ennek a feltételezésnek a bizonyítása volt. Az adatokból kiderült, hogy a Zala folyón körülbelül negyedannyi foszfor érkezhetett a Balatonba, mint amennyi az algavirágzáshoz kellett, vagyis az algavirágzást nem kívülről érkező terhelés okozta.   

Az elemzések kimutatták, hogy a kisebb - bár több strandon problémát okozó - július végi és a nagy augusztusi cianobaktérium-csúcsot is szélcsendes időjárás előzte meg. Ekkor a víz gyorsan melegedett, a vízoszlop alja és teteje között nagy hőmérsékletkülönbség alakult ki, ami teljesen elszigetelte az alsó vízréteget a felsőtől.   

Megfelelő átkeveredés hiányában az oxigén hamar elfogyott az üledék fölötti vízben, azaz beindulhatott a szokatlanul nagy foszforfelszabadulás. Ez azt jelenti, hogy ha a Keszthelyi-medencében 3-4 napon át ilyen hőmérsékleti rétegeződés alakul ki a vízben, akkor megnő az üledék foszforleadása és kisvártatva az alga mennyisége is.    

Sokéves mérési adatokat összehasonlítva a kutatók azt találták, hogy az időnként kialakuló hőrétegezettség időtartama nyaranta az átlagos vízhőmérséklettől és vízállástól függ. Tavaly például 12 napon át, míg az aszályos 2012-ben, amikor alacsony volt a tó vízállása, egy napnál rövidebb ideig volt rétegezett a víz. A vízhőmérséklet 1 Celsius-fokkal, vagy a vízállás 10 centiméterrel növekedése egyaránt két nappal meghosszabbítja a rétegezett időszakot.   

Istvánovics Vera felidézte Bartholy Judit meteorológus és csapata prognózisát, amely szerint Magyarországon 2100-ig 4-4,8 Celsius-fokkal nőhet az átlagos nyári léghőmérséklet 1990-hez képest. Keszthely-Sármellék térségében 1975 óta évi 0,05 Celsius-fokkal lettek melegebbek a nyarak, 2100-ig tehát további 2,5-3,3 Celsius-fokos melegedés várható.    

Ha a vízállás olyan magas marad, mint az utóbbi években, akkor a rétegezett időszak hosszúsága, az időjárástól függően 8-10 nappal is nőhet. Ezzel szinte megduplázódik a 2019-hez hasonló nagy algacsúcsok kialakulásának valószínűsége - hangsúlyozta.   

A kutató kifejtette: ha a nyári vízállást a korábbi évtizedekben jellemző 70 centiméter körülire csökkentenénk - a siófoki vízmércéhez viszonyítva, ahol most 120 centi a felső szabályozási szint -, a felmelegedés ellenére is csak 5-7 napos nyári rétegezettséggel kellene számolni. A tapasztalatok szerint ilyen időtartamú rétegezettség még nem okoz problémát.   

A kutatócsoport ezen eredmények alapján a Balaton vízszintszabályozásának teljes átalakítását javasolja.    

A 2000 és 2003 közötti nagy aszály óta a szabályozás egyetlen szempontja a túlságosan alacsony vízszint elkerülése volt- Ezért tartottak egyre magasabb vízszinteket a nádasok pusztulása és az alacsonyan fekvő parti településrészek ismétlődő elöntése ellenére is - emlékeztetett Istvánovics Vera. Hozzátette, a 2019-es nagy algacsúcs megmutatta azt, amire korábban senki nem gondolt, hogy a túlságosan magas vízállás a változóban lévő éghajlaton jelentős és növekvő vízminőségi kockázattal jár.    

A kutatók szerint a megoldás nem könnyű, de lehetséges; a két ellentétes szempontot folyamatosan összehangolva kell szabályozni a tó vízszintjét. Istvánovics Vera ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy egy új vízszintszabályozási rend bevezetése csak számos kérdés megválaszolása után lehetséges. Az első, társadalmi vitát is szükségessé tevő kérdés, hogy mi kapjon prioritást a tó élővilágát és használatát is figyelembe véve. "Milyen Balatont szeretnénk a magunk számára fenntartani és unokáink számára megőrizni?" - fogalmazta meg máshogy a kérdést. Ennek eldöntése után lehet kialakítani az új vízszintszabályozási rendet, amely célzott tudományos kutatással viszonylag gyorsan megalkotható - mondta.   

További kutatásoknak kell tisztázniuk egyebek között, hogy mekkora az alacsony vízállások, illetve a nagy algacsúcsok előfordulásának valószínűsége a változó éghajlaton. Lehet-e időben előre jelezni a hőrétegezettség kialakulásának veszélyét, és van-e esély lépni ellene vízleeresztéssel. El kell gondolkozni azon is újra, hogy érdemes-e vízpótlási lehetőségről gondoskodni arra az esetre, ha a vízminőségi szempont miatt csökkenteni kell a vízszintet, és ezt hosszú aszályos időjárás követi - sorolta.    

Az újabb algavirágzás megelőzésére többen javasolták a külső tápanyagterhelés további csökkentését és az üledék kotrását. Ezt az MTA-BME kutatói is fontosnak tartják, de véleményük szerint a korábbi évtizedek eredményes beavatkozásai után már nem hozhatnak annyi újabb javulást a víz foszforterhelésében, amennyivel megfékezhető az algásodás egy melegedő éghajlaton. Úgy látják, a Balaton túl nagy ahhoz, hogy az üledék kikotrásának érdemi vízminőség-javító hatása legyen, ugyanakkor a kisebb öblök, kikötők, strandok rendszeres kotrására szükség van - közölte a kutatócsoport tagja.

Forrás: MTI