Kína már több éven át hajt végre Afrikában gazdasági expanziót. Pénzzel támogatva a fekete kontinenst, Kína nem csak Afrika készleteihez jut hozzá, de kiterjeszti politikai befolyását is.

Kína és Afrika között az áruforgalom a 2000. évben elért 20 milliárdról 200 milliárdra nőtt 2012-ben. A múlt évben Kína közvetlen afrikai befektetése közel 20 milliárd dollár volt, a kontinensen működő kínai cégek száma pedig elérte a kétezret. Peking egyébként szívesen hitelez kedvező feltételekkel az afrikai országoknak. Jevgenyij Zajcev,a moszkvai Lomonoszov Egyetem orosz – kínai kutatási központjának vezetője így látja a helyzetet.

Kína alapvető, kulcsfontosságú és egyre erősebb befolyást gyakoroló játékos az afrikai kontinensen, ha összevetjük e folyamat hagyományos résztvevőivel: az Európai Unióval, a volt Szovjetunióval (ma: Oroszországgal) és az Egyesült Államokkal.

22 afrikai országban működnek Konfucius Intézetek, amelyeket a kínai „könnyed erő” alapvető megvalósítóinak tekintenek. Sok ezer afrikai diák kapott kínai állami ösztöndíjat, és végzi tanulmányait Kínában. Vagyis néhány év múlva az afrikai elit már Mao Ce-tung nyelvén beszélhet a kínai partnerekkel.

Feltételezem, hogy Kína és kínai vezetők, akik évekre előre kiszámítják a lépéseiket, stratégiai feladatot tűztek ki maguk elé: hosszú távra berendezkedni az afrikai kontinensen – véli Jevgenyij Zajcev.

Kína ilyen fokú afrikai aktivitása aggasztja a nyugati országokat, elsősorban az Egyesült Államokat. Tavaly nyáron afrikai körutat tett Hillary Clinton, akkor még külügyminiszteri minőségben. Bírálta azokat az országokat, amelyek pénzt adnak Afrikának, de nem aggasztja őket, hogy „ezek az összegek tekintélyelvi vezetőkhöz jutnak”. Közvetlenül nem nevezte ugyan meg Kínát, de senki nem kételkedett abban, melyik országra is gondolt Clinton. Vlagyimir Subinnak, a moszkvai Afrika Intézet tudományos főmunkatársának véleménye:

Kína gyakran ad kedvező feltételek mellett hitelt, és ezeket nem köti politikai kérdésekhez. Sokszor azok az országok, amelyek nyugati szemszögből számkivetettek, Kína számára elfogadhatók.

A kínai aktivitás az afrikai elit egy részét is aggasztja. Nemrégiben Lamido Sanusi, a nigériai Jegybank vezetője cikket közölt a Financial Times-ben. Cikkében gyarmatosítással vádolta Pekinget. Véleménye szerint az afrikaiak a korábbi szokásnak megfelelően fejlődő országnak tekintik Kínát, ezért jobban bíznak benne, mint a nyugati országokban, pedig ehhez már régen nincs meg az alap. Szerinte a kínai partnerségből közel sincs mindig előny. Így például az afrikai infrastruktúrával kapcsolatos projekteket Kína saját polgáraival, és nem a helyi lakossággal valósítja meg. Azaz, nem hoznak létre új munkahelyeket az afrikaiak számára.

Forrás: ruvr.ru