Megkezdődött hétfőn Brüsszelben az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások újabb, sorrendben immár nyolcadik fordulója, amely ugyanakkor az első forduló azóta, hogy tavaly novemberben hivatalba lépett a Jean-Claude Juncker vezette, új összetételű Európai Bizottság.

Ignacio Garcia Bercero európai és Dan Mullaney amerikai főtárgyaló nem nyilatkozott az újságíróknak a péntekig tartó újabb tárgyalási forduló megkezdésekor. Megfigyelők azért tartják különösen fontosnak ezt a fordulót, mert annak eredményességéből esetleg következtetéseket lehet levonni arra nézve, milyen előrehaladás várható a Juncker-bizottságtól, változnak-e a kilátások az előző, José Manuel Barroso vezette bizottság távozása után.

A megkötendő megállapodást Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Paktumnak (angolul: Transatlantic Trade and Investment Pactnek, vagyis TTIP-nek) nevezik, ami jól jelzi, hogy nem csupán a már ma is viszonylag alacsony vámkorlátok lebontásáról szól majd a tervek szerint, hanem az áruk és szolgáltatások előállítására, illetve forgalmazására vonatkozó európai és amerikai szabályozás összehangolásáról is.

A tárgyalóasztalnál közel két évvel ezelőtt megkezdett erőfeszítések egyelőre nem hoztak áttörést, aminek a fő oka az, hogy az európai politikai közvélemény jelentős része aggodalommal tekint a tervezett ügyletre, és attól tart, hogy az megnyitja majd az utat a tőkeerős, globális szerepet játszó amerikai nagyvállalatok érdekeinek - környezet-, illetve fogyasztóvédelmi szempontokon átgázoló - európai érvényesítése előtt.

Ezek az aggodalmak főként a Befektető-Állam Vitarendezésként (angolul Investor-State Dispute Settlementként, vagyis ISDS-ként) emlegetett döntőbíráskodási mechanizmussal kapcsolatosak. Az elképzelések szerint ilyen mechanizmust vehetnének igénybe azok a vállalatok, amelyek saját érdekeikre, kereskedelmi, illetve befektetői megfontolásaikra nézve sérelmesnek tartanak valamilyen nemzeti jogszabályt, előírást. Az ISDS alkalmazása végső soron a nemzeti joghatóságok érvényesülésének nemzetközi eljárással való helyettesítését, megkerülését jelentené, és ellenzői szerint kétségbe vonná az államok szuverenitását, hiszen a vállalatokat az államokkal azonos jogi pozícióba emelné.

Forrás: MTI