Jelentős változások történtek Iránban 2013-ban: a mérsékeltnek tartott Haszan Róháni elnökké választása, valamint a Teherán atomprogramjáról szóló genfi megállapodás aláírása is azt jelzi, hogy a hosszú évtizedek óta tartó ellenségeskedés után az iszlám köztársaság valamelyest közeledni próbál a nyugati hatalmakhoz - olvasható az al-Arabíja dubaji székhelyű televíziós társaság országértékelő jelentésében.

Róháni augusztus elején lépett hivatalba és azóta azon dolgozott az új iráni diplomácia, hogy enyhítsen az ellenséges retorikán és a fagyos nemzetközi kapcsolatokon, amelyek elődje, Mahmúd Ahmadinezsád elnökségét jellemezték.

Az előző államfő "támadó, kihívó és vitatott akciói" sokat tettek azért, hogy még a lehetősége se legyen meg a kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatok kialakulásának - vélte Madzsid Rafizadeh, az International American Council elemzőközpont Közel-Kelet-szakértője.

A londoni székhelyű Iráni Tanulmányok Központjának igazgatója, Arsin Adib-Moghaddam elmondta, hogy "a diplomácia olyan művészet, amely igényli az empatikus képességek finom használatát, Róháni ezt megértette, Ahmadinezsád pedig nem".

Gary Sick, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács egykori munkatársa szerint Irán és a nyugati hatalmak viszonya már Ahmadinezsád előtt is javításra szorult, de "háborús retorikájával ő csak tovább rontotta a helyzetet".

Szeptemberben Róháni negyedórás telefonbeszélgetést folytatott Barack Obama amerikai elnökkel, hasonlóra több mint három évtizede, az 1979-es iráni iszlám forradalom óta nem volt példa a két ország vezetői között.

Az amerikai kormány "keményen próbálkozott és többször is kapcsolatfelvételt kezdeményezett annak érdekében, hogy létrejöjjön a történelmi jelentőségű kézfogás az elnökök között, Róháni azonban - félve az iráni keményvonalas politikusok reakcióitól - nem akart részt venni a genfi csúcstalálkozón - mondta Rafizadeh, hozzátéve: Ali Hamenei ajatolláh, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője jelezte, nem járul hozzá az elnöki kézfogáshoz.

November 24-én, tíz éves szünet után megállapodás született Genfben Teherán vitatott atomprogramjáról az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) öt állandó tagja és Németország, valamint Irán között.

Teherán kötelezettséget vállalt arra, hogy korlátozza atomprogramját és lehetővé teszi nukleáris létesítményeinek helyszíni ellenőrzését. A hatok csoportja cserében az Irán elleni szankciók "korlátozott, ideiglenes és célzott" enyhítésére tett ígéretet.

Az ideiglenes, hat hónapra szóló egyezség célja, hogy lehetővé tegye az átfogó és végleges megállapodás elérését.

Egy évtizednyi terméketlen tárgyalások után úgy tűnik, a változás magvait 2013-ban sikerült elvetni. A sikerhez több tényező is hozzájárult, például az iráni gazdaság nehéz helyzete és a kulcsszereplők cserélődése mindkét oldalon.

"Megérett az idő a megállapodásra, senki nem akar újabb háborút egy muzulmán országgal és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Washingtonban és Teheránban is egy ésszerűen gondolkozó adminisztráció van hivatalban" - mondta Adib-Moghaddam.

Gary Sick elmondta, hogy a Róháni és Mohamad Dzsavad Zarif új iráni külügyminiszter által előterjesztetett megegyezés főbb pontjai nem voltak "sem újak, sem eredetiek". Hasonló alkut ajánlott Washingtonnak 2003 májusában az akkor főtárgyalóként tevékenykedő Róháni és az akkor iráni ENSZ-nagykövet Zarif.

"Ami valójában megváltozott, hogy tíz évvel ezelőtt George W. Bush volt az Egyesült Államok elnöke, aki háborúkat kezdett és egyáltalán nem érdekelte a megállapodás" - mondta, hozzátéve, hogy "jelenleg ott van Róháni és a diplomáciai megoldást pártoló Obama, mindkét államban olyan vezetés van, amely hajlandó tárgyalni".

A másik fontos tényezőt az iráni gazdaság problémák jelentik - közölte Geneive Abdo, a Stimson Center nevű washingtoni kutatóintézet szakértője, mondván, "az Ahmadinezsád alatti rossz gazdasági kormányzása miatt a helyzet javítása most kulcsfontosságú a lakosság számára".

"Teherán azért van nehéz helyzetben, mert felhasználta valutatartalékait. Kőolaját ismét a világpiacra kell vinnie, ez azonban csak akkor lehetséges, ha eltörlik a nemzetközi szankciókat" - tette hozzá.

Washington először 1979-ben vezetett be szankciókat, azóta pedig számos alkalommal kiterjesztette az iráni kőolaj, földgáz és petrolkémiai szektort sújtó korlátozásokat. A szankciók egyebek mellett az iráni bankszektort és járműipart is érintik.

Az elemzők a genfi megállapodás ellenére is aggódnak a jövő miatt. "Az egyeztetések következő szakaszában, a fő kérdések tárgyalásakor megoldhatatlan problémákkal kerülnek szembe" - vélte Rafizadeh.

A szakértő elmondta, hogy bár az ideiglenes egyezmény homályos megfogalmazásai lehetővé tették a viszonylag egyszerű és gyors győzelmet, "az iráni politikusok között erős az egyetértés abban, hogy nem mondanak le országuk urándúsításhoz való jogáról". Ennek eredményeképpen pedig a külvilág valószínűleg továbbra is nukleáris fenyegetésként fog Iránra tekinteni.

Rafizadeh szerint az előrelépés ellenére "lehetetlen áthidalni a szakadékot Teherán és a hatok csoportjának álláspontja között".

Csak idővel láthatjuk majd, hogy a novemberi megállapodás mosolygó arcai és ünnepélyes kézfogásai ténylegesen a valódi és tartós változás előfutárai voltak-e. Az elmúlt évben a világ tanúja lehetett Irán óvatos nyitásának, azt azonban még nem tudni, hogy a perzsa állam gyökeresen változtat-e külpolitikai irányvonalán és ezt a másik fél is viszonozza-e.

A konzervatívok mindkét oldalon aggódnak, a vezetőknek gyorsan és elővigyázatosan kell lépniük, hogy bizonyítsák, a felek kölcsönösen előnyös harmóniában is élhetnek egymás mellett.