A felfedezés hatalmas mérete miatt egy új kategória megalkotására volt szükség, a csillagászok nem vártak ilyen eredményt.

A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics (CfA) közleményében arról olvashatunk, hogy a Kepler űrtávcső és más távcsövek adatainak feldolgozása közben alapvető módon megváltozott egy exobolygó besorolása, amely ráadásul egyszerre két szempontból is meglepetéssel szolgált. Nem számítottak ugyanis arra, hogy egy ilyen hatalmas égitest szilárd felszínnel rendelkezhet, mint ahogy annak kora is magasan meghaladja az eddig látott példányokét.

A Kepler-10c névre keresztelt felfedezés a Föld tömegét a mostani adatok szerint 17-szer haladja meg, ezzel pedig az eddig a hasonló égitesteknél alkalmazott szuperföld kategóriából is kilóg, a szakemberek emiatt máris megalkották az új megaföld-osztályt. A szuperföldek ugyanis a Naprendszer legkisebb óriásbolygóinál (15 földtömegnél) könnyebbek, az ezeknél méretesebb bolygókról eddig azt hitték, hogy túlságosan sok hidrogént tartalmaznak, emiatt pedig felszínük nem lehet szilárd. A 10c most erre ad meggyőző erejű cáfolatot, mi több, az exobolygó anyagának sűrűsége is jóval nagyobb a vártnál, átmérője pedig 2.3-szor nagyobb a Földnél. Ez utóbbit már földi teleszkópokkal igazolták vissza, a Kepler ugyanis nem tud adatokat szolgáltatni a bolygók felszínéről, azok összetételével kapcsolatban.

A 10c tőlünk mintegy 560 fényévre található, saját csillagát (amely egyébként hasonlít a Napra) 45 naponként kerüli meg. Szomszédja a Kepler-10b, amely egy, a Föld tömegénél háromszor nehezebb lávabolygó, alig 20 óra alatt teszi meg ugyanezt az utat. A naprendszer kora is eltér a szokványostól, ez 11 milliárd év körül lehet, vagyis alig 3 milliárd évvel az ősrobbanást követően alakult meg - ez az eddigi tudásunk szerint túl korai ahhoz, hogy a nehezebb elemekből álló szilárd bolygók létrejöjjenek, hiszen ezen elemek csak a csillagok első generációjának szupernóvaként történő halálát követően szóródhattak szét az univerzumban. A bolygó légköre (ha egyáltalán létezett) nem szivárgott el, ám felszíne kellően forró ahhoz, hogy élet biztosan ne alakuljon ki rajta.

A mostani felfedezés alapján a csillagászoknak az ehhez hasonló, a megszokottnál jóval idősebb csillagokat sem szabad figyelmen kívül hagyniuk az exobolygó-vadászatban, hiszen ezeknek szerepe lehet a Földhöz hasonló, lakható bolygók megtalálásában.

Forrás: sg.hu Kattintson ide...