A mexikói Yucatán-félsziget keleti partvidékét az 1500-900 évvel ezelőtti időszakban egy új kutatás szerint szökőár ostromolhatta meg.

A mexikói Centro Ecological Akumal és a boulderi Colorado Egyetem szakembereinek kutatása az ókori szökőárra utaló számos bizonyítékot tár fel, mindenekelőtt egy nagy, ék alakú padkát, amely mintegy 4,5 méterrel magasodik a tengerszint fölé, és mosógép nagyságú kövekből áll. Legalább 48 kilométeren nyúlik el, sziklás földnyelvek és sarló alakú partvonalak között váltakozva, ahogy követi a karibi partvidék körvonalát.

A kiterjedt padka alatt húzódó tőzeg radiokarbon kormeghatározása azt sugallja, hogy a szökőár - amely kettő, esetleg három óriáshullámot ölelhetett fel - valószínűleg a Kr. u. 450 utáni időszakban csapott le a partvidékre. Bizonyos területein a Kr. u. 900-1200 között épült, posztklasszikus maja struktúrák romjait is megtalálták, ami arra utal, hogy a szökőár ezt megelőzően érkezett. A kutatást a Journal of Coastal Research folyóirat közölte.

A padka elejét és tetejét borító sziklák korallból és finom szemcséjű mészkőből állnak Larry Benson, a tanulmány egyik szakembere szerint. „Óriási erő kellett a zátonyanyag tengerfenékről kitépéséhez, majd lerakásához jóval a partvonalon túli régióban. Úgy hisszük, hogy a szökőár magassága legalább 4,5 méter lehetett, vagy talán ennél is nagyobb” - teszi hozzá.

Kiugró padkákat is találtak, amelyek mintegy 200 kilométeren húzódnak a Yucatán-part mentén, ami azt sugallja, hogy a szökőár nagy kiterjedésű területet érintett. Benson szerint nem kizárt, hogy az egész partszakaszt végigmosta.

A padka maga durva homok, illetve apró és nagyobb vándorkövek két rétegéből áll. A földnyelvek közötti partok főként homokos karbonátanyagot tartalmaznak kisebb vándorkövekkel, amelyek valószínűleg az esemény során a közeli öblökből mosódtak be - mondja Charles Shaw, a kutatás másik szakembere.

Egyelőre nem tudni, mi váltotta ki a szökőárat, amelynek születését többfajta esemény is előidézheti a földrengésektől a víz alatti földcsuszamlásokon át a vulkánkitörésekig és óceáni meteor-becsapódásokig. Míg a kutatók találtak bizonyítékot egy szupertájfunra, amely sziklás padkákat helyezett el az ausztrál partvonal mentén, azokban a padkákban az üledékek jól elkülönülő sávokban figyelhetőek meg, míg a yucatáni padka durva, rétegzetlen homokból áll, ami arra utal, az üledék lerakásában másfajta folyamatok vettek részt.

„Ha hurrikánok tudnak ilyen típusú padkákat építeni, akkor miért csak egyet találtunk a Yucatán-partvidéken, holott számos, földcsuszamlásokat kiváltó hurrikán érte az utóbbi több mint egy évszázadban? - mondja Shaw. - Ez a szökőárat felvető elméletünk egyik legfőbb érve. Úgy hisszük, rendelkezésre állnak a bizonyítékok egy ilyen esemény alátámasztására.”

A kutatók azt sugallják, a szökőárat pontosabban el lehet helyezni az időben, ha mintát vesznek a part mentén található mangrovemocsarak üledékéből, hogy felleljék a hatalmas hullám lerakta karbonátos homok lelőhelyét, aztán radiokarbonos kormeghatározással szemügyre vennék a homok alatt és felett elhelyezkedő tőzeges anyagot.

A Yucatán-szökőárból kikövetkeztethető egy újabb potenciális pusztításának mértéke is. Míg a geológiai bizonyítékok alapján a régióban ritkák a szökőárak - csak 37-et jegyeztek fel 1492 óta a karibi medencében -, a Yucatán-partvidék, amelyet 1500 éve ritkás maja populáció lakott, jelenleg mintegy 1,4 millió ember otthona.

Benson szerint, ha hasonló esemény következne be a jövőben, súlyos károkat okozhat és rengeteg emberéletet olthat ki. A kutatók szerint sokkal valószínűbb azonban, hogy az ötös kategóriájú Gilberthez - amely 1988-ban földcsuszamlást okozott a Yucatán-félszigeten és 433 ember életét követelte a karibi térségben és a Mexikói-öbölben - hasonló erőteljes hurrikánok érik a partvidéket.

Forrás: richpoi.com / sciencedaily.com Kattintson ide...