Az éjszakai égbolton látott valamennyi csillag saját galaxisunk, a Tejútrendszer része. A nagy többségük itt született és itt is éli le az életét.

Egy kisebb hányaduk azonban eredetileg jóval távolabb keletkezett, és csak később vált a Tejútrendszer tagjává. A galaxisunk igazi olvasztótégelyként működik, magába fogadva az égi partjainkhoz érkező törpegalaxisok sorát. Ennek nyomai a mai napig felfedezhetőek, a bekebelezett törpegalaxisok ugyanis csillagáramokat hagynak hátra. A Tejút középpontja körül megtett, utolsó néhány keringésük során a galaxisunk gravitációja széthúzza őket, csillagaik szétszóródnak a pályájuk mentén. Egy idő után nem marad más belőlük, csak egy alig látható sáv az égbolton.

A Tejútrendszer közelében bujkáló törpegalaxisokat és csillagáramokat a 2000-es években kezdték el alaposabban feltérképezni, a nagy égboltfelmérések, például az SDSS megjelenésével. Azóta több más felmérés is indult, például a Dark Energy Survey, ami, ahogy a neve is jelzi, a sötét energia eloszlását kívánja megismerni a Világegyetemben. A DES a Tejútrendszer síkjától távol, annak déli pólusa irányában vizsgálja a távoli galaxisokat, de a felvételein természetesen a Tejút gömbszerű halójában található csillagok is mind ott vannak. Ennek köszönhetően a mérései a közeli Univerzum feltérképezésére is alkalmasak. Korábban már fedeztek is fel új törpegalaxisokat vele a Tejútrendszer közelében, de a jóval ritkásabb csillagáramok kimutatása nehezebb dió volt.

Három évnyi adat átböngészésével azonban a DES-en dolgozó kutatóknak, Nora Shipp (University of Chicago, USA) vezetésével, sikerült 11 új, viszonylag közeli, öreg csillagokból álló csillagáramot kimutatni, másfélszeresére növelve ezzel a számukat. Az áramlatok témájához kapcsolódva, indiai, chilei és ausztrál folyóvizek után nevezték el őket. A csillagáramok mindegyike 50 kpc-en, vagyis kb. 160 ezer fényéven belül van hozzánk képest, de a kutatók szerint távolabbiak is kimutathatóak lesznek az adatokból. Ez a felfedezés megerősíti, hogy a Tejútrendszer fejlődésében fontos szerepe lehetett a kisebb galaxisokkal való kölcsönhatásoknak, amelyek gazdagították a csillagpopulációnkat.

“A felfedezéseket az tette lehetővé, hogy jelenleg a Dark Energy Survey a legmélyebb, legnagyobb, és legjobban kalibrált felmérés, amellyel dolgozhatunk” – világított rá a DES-en dolgozó Alex Drlica-Wagner, az amerikai Fermilab munkatársa. A DES 3 éve folyamatosan gyűjt adatokat a chilei Cerro Tololo obszervatóriumban található, 4 m-es Blanco távcsővel, és az eddigi adatok mostantól nyilvánosan is elérhetőek más kutatók számára. A DES nagyságrendileg kétszer annyi objektumot észlel, mint amennyi az SDSS felmérésben szerepelt: ez kb. 400 millió célpontot jelent az égbolt 1/8-án.

De Chilében már épül a következő állomás: a DES-t követő LSST (Large Synoptic Survey Telescope) a 2020-as években egy 8 m-es távcsővel fogja feltérképezni a déli égbolt egészét. A várakozások szerint 18 milliárd égi objektumig meg sem állva messze túl fogja szárnyalni a mostani adatbázisokat. Ráadásul az LSST nem csak egy térképet fog készíteni, hanem folyamatosan újakat, lehetővé téve az időbeni változások kutatását is. Addig is az olyan felmérések, mint a DES, kiváló felkészülési lehetőséget nyújtanak az igazi “big data” éra eljövetelére a csillagászatban.

Az eredményeket bemutató szakcikk az Astrophysical Journal folyóirathoz lett beküldve bírálatra.

Forrás: csillagaszat.hu / phys.org / arxiv.org

Tafedim tea

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

Látogatók

Összesen3188289

Jelenleg az oldalon

14
Online