Magyar kutatók által felfedezett és tanulmányozott 180 millió évvel ezelőtt élt őskrokodil maradványairól szóló tudományos kutatás eredményeit publikálták a szakértők a PeerJ tudományos szaklapban csütörtökön.

Fitos Attila amatőr kutató 1996 nyarán bukkant egy különleges fosszíliára a Gerecsében, ahol fogak és csontok peregtek ki a Pisznice-hegy oldalában található egyik kőfejtő 180 millió éves, vörös gumós mészkőrétegeiből. Az első leleteket újabbak követték, míg végül egy krokodil részleges csontváza rajzolódott ki a preparálási munkálatok után.   

Az előzetes vizsgálatokat követően 2017-ben került sor a leletanyag részletes, tudományos feldolgozására, amelyben az ELTE kutatói mellett az brit Edinburgh-i egyetem és a német Martin Luther Egyetem munkatársai vettek részt - mondta el Ősi Attila paleontológus, a leletanyagot bemutató sajtótájékoztatón, a Természettudományi Múzeumban csütörtökön.   

A megtalált fogak, állkapocstöredékek, csigolyák, függesztőövelemek, végtagcsontok és páncélelemek alapján a mintegy öt méter hosszú tengeri ragadozó a krokodilok Thalattosuchia csoportjához tartozott, amelyek a krokodilok fejlődéstörténete során először alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz. A csontváz egyes elemein azonosított diagnosztikus jegyek alapján a gerecsei krokodil különbözik minden eddig ismert formától, így a Magyarosuchus fitosi nevet kapta a magyar nép és a lelet megtalálója, Fitos Attila után. Törzsfejlődési kapcsolatait vizsgálva kiderült, hogy a Nyugat-Európa alsó jura rétegeiből ismert Pelagosaurus legközelebbi rokona.   

Amellett, hogy a most publikált gerecsei őskrokodil tovább növeli a Thalattosuchia krokodilok kora jura diverzitását, a Tethys-óceán egy olyan, nyílt vízi körülmények között lerakódott, kondenzált üledékes kőzetrétegéből került elő, amelyben ritkán találhatók gerinces fosszíliák.    

A kutató kiemelte, hogy a krokodil megőrződési körülményei mellett csontjai is sok érdekességet mutatnak: a gerincoszlop legvégén az egyik farokcsigolya különösen megnyúlt neurális tüskét visel, amely arra utal, hogy ennek a krokodilnak egy alacsony, de az úszásban minden bizonnyal fontos szerepet játszó farokúszója lehetett. Emellett megőrizte erős, csontos elemekből álló, hasi és háti páncélzatát is, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy a krokodilok evolúciójának korai szakaszában végbement első tengeri életmódhoz való alkalmazkodás mozaikos volt: míg bizonyos testtájak, például a megnyúlt koponya, vagy a farokúszó már az úszó életmódhoz alakultak, olyan tulajdonságaik, mint a járásra alkalmas végtagok, vagy a masszív páncélzat még szárazföldi őseikre emlékeztetnek.   

"Ezek azok az elemek amelyek tárgyiasult adatbázisként a tudásunk alapjait szolgálják és mindig újabb információkat adnak. Ezek jelentik a világról alkotott természeti képünk alapjait" - mondta el Medzihradszky Zsófia, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese. Hozzáfűzte: a múzeum nemcsak a közönség számára őrzi meg ezeket a leleteket, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a ma és a jövő kutatói folyamatosan vizsgálhassák, és újabb információkat nyerhessenek belőlük.   

A főigazgató-helyettes elmondta, hogy a leletanyagok a múzeum állandó kiállításában megtekinthetők, de a kutatómunka eredményeit figyelembe véve a közeljövőben tervezik a krokodilfosszíliák külön részben, más kontextusban való bemutatását is.

Forrás: MTI / independent.co.uk / peerj.com

Tafedim tea

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

Látogatók

Összesen3229478

Jelenleg az oldalon

7
Online