Az Európai Űrügynökség űrtávcsöve a Tejútrendszerből kidobódó csillagokat keresett, de vizsgálódás közben olyan nagysebességű égitesteket is talált, amelyek minden bizonnyal más csillagrendszerekből származnak.

A Tejútrendszer több mint százmilliárd csillagot tartalmaz, amelyek többsége a központi szupernehéz fekete lyukat körülölelő, spirálkaros korongban kering, míg a maradék a jóval nagyobb kiterjedésű, gömböt formáló halóban halad. Mindezen csillagok sebessége sokat elárul a galaxis múltjáról és jövőjéről is.

A legnagyobb sebességű csoport, az úgynevezett hipersebességű csillagok az elméletek szerint a Tejútrendszer központjában keletkeztek, a fekete lyukkal és egymással való gravitációs kölcsönhatások nyomán azonban nagy sebességgel kidobódtak onnan. Eddig csak egy maroknyi ilyen égitestet azonosítottak a szakértők, a Gaia űrtávcső nemrégiben közzétett adatai azonban kiváló lehetőséget jelentenek újabb hipersebességű csillagok megtalálására.

Ezzel a céllal álltak neki az elemzésnek a Leideni Egyetem kutatói is, akik nagy meglepetésükre több olyan csillagot is találtak, amely nem kifelé tart a Tejútrendszerből, hanem hatalmas sebességgel annak belseje felé száguld. A Gaia 1,3 milliárd csillag távolságával kapcsolatban gyűjtött be adatokat, és a legfényesebb 7 millió esetében azt is megvizsgálta, hogy ezek mekkora sebességgel távolodnak vagy közelednek hozzánk. (Az űrtávcső a következő évek során összesen 150 millió csillag mozgását térképezi fel.)

Ez utóbbi adatok közt akadtak a nyomára a kutatók 20 olyan csillagnak, amely elég nagy sebességgel halad ahhoz, hogy képes elszökni a Tejútrendszerből. A szakértők legnagyobb meglepetésére azonban az azonosított csillagok java nem kifelé, hanem befelé tart, vagyis a Tejútrendszer közepe felé halad. A kutatók szerint ezek olyan csillagok lehetnek, amelyek egykor más galaxisok hipersebességű égitestjei voltak, és miután ezekből távoztak, útjukba került a Tejútrendszer, amelyen éppen keresztülszáguldanak.

A csillagok egyik lehetséges forrása a Nagy Magellán-felhő, galaxisunk egyik kisebb kísérőgalaxisa, de az sem kizárt, hogy sokkal távolabbról származnak. De bárhonnan is jöjjenek, különösen érdekesek lehetnek a csillagászok számára, hiszen magukon hordozzák keletkezési helyük lenyomatát, így általuk új információkat tudhatunk meg más csillagrendszerekről.

Jelenleg az sem kizárható ugyanakkor, hogy a csillagok a Tejútrendszer halójából érkeztek a belső vidékek felé, talán az egyik törpegalaxissal való gravitációs kölcsönhatások nyomán gyorsulva fel nagy sebességre. Az égitestek ez esetben is izgalmasak, hiszen galaxisunk peremvidékére vonatkozó információkat hordoznak. Az égitestek további vizsgálata valószínűleg segít majd eldönteni, hogy honnan érkeztek.

Forrás: ipon.hu / esa.int