Egy nemzetközi kutatócsoport a VLA antennarendszerrel rögzített rádióképek alapján új bizonyítékot talált arra, hogy egy fiatal csillagból kiáramló anyag elindíthatja egy másik, fiatalabb protocsillag kialakulását.

A kutatócsoport vezetője, Mayra Osorio (Astrophysical Institute of Andalucia, IAA-CSIC) szerint az anyagkiáramlások orientációja, a kiáramlás sebessége és a távolság is mind ezt a forgatókönyvet támasztják alá.

A kutatók egy 1400 fényévre lévő óriási gázfelhőt vizsgáltak az Orion csillagképben, amelyben számos új csillag formálódik. A területet már korábban is tanulmányozták, Osorio és kollégái ehhez a munkához csatlakoztak a VLA (NSF Karl G. Jansky Very Large Array) antennarendszerrel különböző frekvenciákon rögzített rádióképek sorozatával, amelyek új részleteket tártak fel.

A rádióképek szerint a HOPS (Herschel Orion Protostar Survey) 108 katalógusjelű fiatalabb protocsillag éppen a HOPS 370 jelű, valamennyivel idősebb csillag kiáramlásának (jet) tengelyében helyezkedik el. Ez az elrendeződés már 2008-ban azt sugallta Yoshito Shimajiri és munkatársai számára, hogy a gyors mozgású anyag által keltett lökés a gázcsomókat elérve hozzájárult ahhoz, hogy azok egy protocsillaggá zuhanjanak össze.

A kutatócsoport egyik tagja, Ana K. Diaz-Rodriguez (IAA-CSIC) szerint az új felvételek alapján a kiáramlás anyagában csomók figyelhetők meg, és ezeknek a sebességét is meg tudták határozni. Az új mérések fontos bizonyítékkal szolgálnak a korábbi elképzelésre, hogy az idősebb csillag kiáramlása indukálhatta a fiatalabb csillag keletkezésének megindulását.

A kutatók úgy vélik, hogy a HOPS 370 (FIR 3 néven is ismert) anyagkiáramlása körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt ütközött bele a csomókba, és indította el a kollapszus folyamatát, ami végül a HOPS 108 (FIR 4) kialakulásának megindulásához vezetett. A területen négy további fiatal csillag is hasonló kölcsönhatás eredménye lehet, de csak a HOPS 108 esetében találtak bizonyítékot a lökésre.

Egy tény mégis ellentmond a fenti, szilárdnak látszó forgatókönyvnek. Úgy tűnik, a fiatalabb csillag nagy sebességgel mozog olyan módon, ami azt jelzi, hogy máshol kellett keletkeznie, távol attól a területtől, amelyet az idősebb csillag kiáramlása elérhetett. Osario szerint azonban ez a mozgás talán csak illúzió, amelyet a fiatalabb csillag saját kiáramlása kelt. A kérdés eldöntésére a vizsgálatok folytatását tervezik.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás: csillagaszat.hu / sciencedaily.com / public.nrao.edu