A japán Kaguya/SELENE (“Holdhercegnő”) holdszonda fedélzeti radarja a Hold felszíne alatt hatalmas lávacsatornát fedezett fel, amit a NASA GRAIL holdszonda-párosának gravitációs mérései is megerősítettek. A holdi barlangok a jövő űrhajósai számára lakóhelyet és biztos menedéket jelenthetnek, ahol elbújhatnak a kozmikus sugárzás, illetve meteorok elől.

Váratlan felfedezést tett még 2009-ben a Hold körül keringő japán Kaguya holdszonda, ugyanis égi kísérőnk felénk forduló oldalán a Marius Hills területen a szonda felvételein néhányszor tíz méteres sötét lyuk látszott. A Hold más vidékein is felfedeztek még ilyen sötét lyukakat. Az egyik ilyen jellegzetes holdi lyukat, a Marius Hills Hole-t (MHH) a felfedezést tevő japán kutatócsoportnak a vezetőjéről, Junichi Haruyamáról Haruyama-üregnek  nevezték el. Az ilyen lyukak lávacsatornák feletti felszíni réteg-beszakadásai és lejáratok lehetnek a csatornák belsejébe – egyébként a Földön sok ilyen van, de a például a Marson is találtak már ilyet.

Az alábbi képen a nevezetes MHH holdfelszíni lyuk látható, ahol besüthet a Nap az üregbe.

A Hold Marius Hills vidéke a Viharok Óceánja (Oceanus Procellarum) területén található és a mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt végbement vulkáni tevékenység nyomait őrzi, elsősorban a nagy számú holdi dómok jelenlétével. Ennek megfelelően nem véletlen, hogy a felszín alatti lávafolyásokból maradt lávacsatornák is lehetnek ezen vidéken.

Tetsuya Kaku, a Tokai Egyetem doktorandusz hallgatója és Junichi Haruyama professzor (JAXA) egy nemzetközi csoporttal elemezték a Kaguya fedélzeti radarjának méréseit. Az adatokban egy adott irányban lefelé nézve kettős radarjel is látszik, ami a felszínről és a felszín alatti üreg aljzatáról való visszaverődésre utal, illetve egy közbülső kisebb intenzitású jel az üreg tetejére utal.

Mivel a Kaguya radarját nem a Hold felszíne alatt mélyen húzódó barlangok kutatására, hanem csak a holdfelszín felső rétegeinek elemzésére, ezért a NASA GRAIL (Gravity Recovery and Interior Laboratory) holdszonda-párosának pontos gravitációs mérései segítettek a Marius Hills lávacsatornái és barlangjai keresésében. Az ezek utaló jel a környezetnél kisebb gravitációjú helyek létezése.

A radarmérések természetéből adódóan a radar és gravitációs mérések kétféle barlangot is megengednek a vizsgált területen: vagy egy viszonylag kisebb, de így is több tíz méteres belmagasságú üreg van vastagabb felszín alatt, vagy egy akár 100 m-t is meghaladó csarnok vékonyabb felszín által borítva. A barlang a felszín alatt mintegy néhányszor 10 méter és 200 méter között húzódik, szélessége száz méterig terjed és 50 km hosszúságban terül el a Marius Hills lyuktól (MHH) holdrajzi nyugati irányban. Ez arra utal, hogy a Holdon a földinél sokkal nagyobb lávacsatornák kialakulhattak.

A mindenképp hatalmas holdi barlang vagy láva csatorna méretére adódó két lehetőséget mutatja az alábbi kép.

Mindez azért érdekes, mert az űrhajósok kellő biztonságú és hosszúságú tartózkodása mindmáig megoldásra váró probléma. David Blair (Purdue Egyetem) kutatója szerint a Hold felszíne alatt akár egy földi nagyváros belvárosa is elférhetne, ahol telepesek élhetnének a távoli jövőben. Az alábbi kép ezt az elképzelést mutatja.

Ehhez azonban az emberes holdutazásokat is előtérbe kell helyezni a közeli jövőben. Például amerikai Nemzeti Űrkutatási Tanács (National Space Council) ülése kapcsán Mike Pence alelnök bejelentette, hogy Trump elnök az amerikai űrkutatás figyelmét a Holdra kívánja fókuszálni, amihez a NASA számára alapvető feladat lesz az emberes holdutazások felújítása.

A hatalmas holdi barlang felfedezésével kapcsolatos tudományos cikk a Geophysical Research Letters folyóiratban jelent meg.

Forrás: csillagaszat.hu / onlinelibrary.wiley.com / purdue.edu