http://komlomedia.hu/interreg-refresh2020/13-iq100/15413-megtalaltak-a-jupiter-ikertestveret#sigProId58764ef7cc
A 17 ezer fényévnyire található óriásbolygót a Kepler adatainak újbóli elemzése során azonosították.
A NASA nyugdíjazott űrtávcsöve által gyűjtött észlelési adatok közt a felfedezéssel az új bolygó a legtávolabbi, amit a teleszkóppal azonosítottak, és kétszer olyan messze van, mint az eddigi legtávolabbi Kepler-bolygó. Az égitestet ráadásul a Kepler története során először gravitációs mikrolencsézés során detektálták. A Keplerrel 9 éves pályafutása során mostanra már több mint 2700 exobolygó létét sikerült feltárni, és ahogy ebből az esetből is látható, még rejtőzhetnek azonosítatlan planéták az adathalmazban, annak ellenére, hogy az űrtávcsövet 2018-ban nyugdíjazták.
A K2-2016-BLG-0005Lb katalógusjelű exobolygó a róla publikált tanulmány szerint nagyjából akkora, mint a Jupiter, és körülbelül olyan messze kering csillagától, mint utóbbi a Naptól. A planétára a 2016-os megfigyelések között akadtak rá a szakértők, ahogy már említettük, egy mikrolencsézés kapcsán, aminek észlelésére egyébként nem optimális a Kepler. A megfigyelés során és más műszerek bevonásával azonban végül így is sikerült meghatározni a bolygó tömegét és pályáját.
A gravitációs mikrolencsézés lényege, hogy egy közbeeső tömeg képes lehet egy távoli, háttérbeli objektum fényét a megfigyelő felé fókuszálni, amely így a nagy távolság ellenére is láthatóvá válhat. Jelen esetben a lencséző objektum a kérdéses bolygó volt, amely egy háttérbeli csillag fényét erősítette fel átmenetileg, amikor egy vonalba került a Keplerrel és a távoli csillaggal.
Ilyen esemény nagyon ritkán történik meg úgy, hogy a Föld környékéről látható, 100 millió csillagból átlagosan nagyjából egynek torzítódik, erősítődik így a képe, és ez is átmeneti, a jelenség mindössze pár óráig vagy egy napig tart. Az ilyen események megfigyeléséhez éppen ezért az kell, hogy egyszerre nagy területet és sok csillagot kövessenek figyelemmel hosszabb időn át. A Kepler ezt a feltételt teljesítette, ugyanakkor felbontása miatt nem igazán ideális az ilyen észlelésekre.
Ahogy a szakértők megfogalmazták, a Kepler kamerája egyszerűen túl nagy pixeleket rögzített, így a galaxis belső vidékei a Minecraft világára emlékeztetnek a felvételeken. Gyakran több csillag csoportosul egyetlen, szögletes pixelen, így pedig nehéz részleteiben megfigyelni a csillagokat. A 2016-os adatok közt azonban az erre fejlesztett új algoritmus 5 lehetséges mikrolencsézést is azonosított, egyiküket a galaxis központi régiójának közelében.
Utóbbit sikerült is megerősíteni, mivel a Keplerrel egy időben öt felszíni obszervatórium is ugyanezt az égterületet figyelte, köztük egy három mikrolencsézési eseményekre „szakosodott” műszer is. Ezek révén igazolni lehetett, hogy a Kepler valóban egy ilyet detektált, és a lencséző bolygó fizikai jellemzőit is meg tudták állapítani. A Kepler szerepe ugyanakkor kétségtelen volt a felfedezésben, hiszen egyik felszíni távcső adatai közt sem figyeltek fel az eseményre 2021-ig, amíg az űrtávcső gyanús adatai nyomán célzottan keresni nem kezdték, hogy mi történt ebben az időpontban ezen a területen.
Az új bolygó a Jupiterhez talán leginkább hasonlító eddig felfedezett exobolygó, amely kétszer távolabb van, mint a Kepler eddigi legtávolabbi találata. Ez egyben azt is jelenti, hogy az újabb, érzékenyebb elemzési módszerekkel valószínűleg utólag ki lehet terjeszteni a Kepler hatótávját, így még sok-sok új bolygót találhatnak a rögzített észlelési adatokban a szakértők.
Forrás: ipon.hu / gizmodo.com / arxiv.org