Néhány újonnan felfedezett szivacsfosszília 350 millió évvel korábbra tolhatja az állatok eredetét.

Az állatok többsége többsejtű szervezet, amelyek teste különféle szövetekből épül fel, és a növényekkel ellentétben táplálkozniuk kell a túléléshez. A legkorábbi állati fosszíliáknak évtizedekig a kambriumi maradványokat tartották, ez az időszak 541 millió évvel ezelőtt kezdődött. Az utóbbi években azonban ennél korábbi maradványok is előkerültek az ediakara időszakból, illetve legújabban még korábbról, a toniumból is.

Utóbbi leletek Kanadában kerültek elő egy ősi zátony maradványaiból, amelyeket azonban nem korallok, hanem a sekély vizekben élő baktériumok építettek. Ezek az úgynevezett sztromatolitok akár több száz kilométerre magasodnak a tengerfenéktől. Ezen sziklás zátonyok anyagában azonosítottak olyan elágazó, szálas struktúrákat, amelyek a szakértők szerint ősi szivacsok maradványai lehetnek.

A ma élő szivacsok teste spongin nevű fehérjékből álló hálózatból épül fel, amelyek együttesen egy lágy vázat alkotnak. Elizabeth Turner, a Laurentian Egyetem kutatója, a legújabb vonatkozó kutatás vezetője szerint a kanadai leletek úgy keletkeztek, hogy amikor a szivacsok elpusztultak, lágy szöveteik megkövesedtek, a spongin viszont nem. Ez idővel lebomlott, és üreges hálózatot hagyott hátra a kőzetben, amely lassacskán kalcit kristályokkal telt fel. Turner és társai ezeket a kalcithálózatokat találták meg, amelyek szerkezetüket tekintve nagyon hasonlítanak a mai sponginvázakhoz.

Hasonló, bár későbbi időszakokból származó fosszíliákról sikerült meggyőzően igazolni, hogy szivacsok maradványai, és nem ismerünk más olyan organizmust, amely ilyen jellegű hálózatokat hagynak hátra. Így a szerzők érvelése most is elég meggyőzőnek tűnik a független kutatók szerint is, vagyis igen valószínű, hogy valóban szivacsok nyomairól van szó.

Amennyiben pedig 890 millió évvel ezelőtt már léteztek szivacsok, az azt jelentené, hogy az állatok sokkal korábban jelentek meg az élet színpadán, mint eddig bárki is gondolta a rendelkezésre álló, korábban ismert fosszíliák alapján. A modern állati DNS-en végzett molekuláris vizsgálatok ugyanakkor azt sugallják, hogy az állattá válás legfontosabb DNS-szintű fordulatai jóval korábbra tehetők, mint amit a legkorábbi fosszíliák mutatnak. Ez a megközelítés ugyanakkor kevésbé megbízható, mivel a molekuláris folyamatok idejét nem lehet pontosan kalibrálni, ha nincsenek fosszíliák. Az újonnan feltárt maradványok így többek közt azért is fontosak, mert megerősítik a molekuláris vizsgálatok eredményeit.

Az állatok vártnál korábbi feltűnése ugyanakkor a Föld történetével kapcsolatban is átírhat pár dolgot. Az egyik problematikus pont, hogy a kanadai maradványok életében még nagyon alacsony volt a légkör oxigénszintje, amely csak 800–540 millió évvel ezelőtt kezdett érdemben emelkedni. A kutatók korábban úgy gondolták, hogy az oxigénszint emelkedése kulcsfontosságú volt az állatok kialakulása során, és ez tette lehetővé, hogy az első fajok megjelenjenek. Ha viszont már 890 millió éve is léteztek állatok, az azt jelenti, hogy vannak olyan fajok, amelyek nagyon kevés oxigénnel is képesek túlélni, és ezek első képviselői már igen korán megjelentek. Ez egyébként a szivacsok kapcsán nem lenne meglepő, hiszen jelenleg is vannak olyan fajaik, amelyek nagyon jól bírják az oxigénszegény környezetet.

A második bonyolító tényező az állati evolúció szempontjából, hogy 720–635 millió évvel ezelőtt a bolygó nagy része eljegesedett, amiről korábban úgy hitték, hogy katasztrofális lett volna a többsejtű állatok számára. De a jelek szerint a szivacsok – részben legalábbis – túlélték ezt a szélsőséges időszakot is. Vagyis a korábban esetlegesen megkezdődött állati evolúciónak nem kellett nulláról indulnia az eljegesedés után, mert nem haltak ki a már kifejlődött többsejtű szervezetek, mondja Turner.

Végül az is fontos kérdés, hogy melyik állatcsoport tűnt fel elsőként. A paleontológusok alapvetően úgy gondolták eddig, hogy a szivacsok az elsők között voltak, de az elmúlt évtizedek genetikai vizsgálatai közül néhány azt sugalltak, hogy a bordásmedúzák esetleg megelőzhették őket. Ez a vita továbbra sem dőlt el, hiszen a szivacsok vártnál korábbi megjelenése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a bordásmedúzáknak nem lehettek hasonlóan korai képviselői. Utóbbiak kapcsán azonban problematikus, hogy lágy testük miatt nagyon ritkán fosszilizálódnak.

Forrás: ipon.hu / newscientist.com / nature.com

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

Zanzibar Guru

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

Nézettség összesen

Cikk: 48 835 216 megtekintés

Videó: 28 140 412 megtekintés

Látogatók

Összesen5174220

Jelenleg az oldalon

19
Online

Interreg CE1013 REFREsh