Sokan fellégeztek, látva mennyire sokan tiltakoznak és tesznek is valamit az online kalózkodás elleni (SOPA) és a szerzői jogot védő (PIPA) törvénytervezetek ellen.

Rengeteg oldal elsötétült egy-két napra, sok Facebook felhasználó SOPA-ellenes felhívásra cserélte profilképét vagy más módon tiltakozik az internetet ért támadás ellen.

Sokan azt gondolták, hogy az eredetileg január 24-re tervezett szavazás elhalasztása kapitulációt jelent a tervezet benyújtói részéről, de úgy tűnik a lépéssel nem ez volt a törvényhozók szándéka.

Miközben a tiltakozások felkeltették a kongresszus figyelmét, úgy tűnik a szenátorok egyszerűen visszatértek a tervezőasztalhoz, hogy türelemmel kivárják, amíg az emberek figyelme a törvények iránt lankad. Sok cikk arról írt, hogy a SOPA halott, mivel Lamar Smith, a törvény főtámogatója nyilatkozatában kijelentette, hogy addig nem tesznek semmit a törvénytervezettel kapcsolatban, „amíg nincs széleskörű egyetértés a megoldást illetően.”

Sajnos Lamar-t nem igazán érdekli, mit mondanak az emberek. „Egyértelmű, hogy át kell gondolnunk milyen taktikát kövessünk, hogy megvédhessük az amerikai találmányokat és termékeket a külföldi tolvajokkal szemben,” nyilatkozta.

A SOPA törvényt februárban fogják átdolgozni, a PIPA törvényt pedig az elkövetkezendő néhány hét során tervezik módosítani. A lényeg, hogy még mindig mindkét törvényt szavazásra akarják bocsátani, még mindig minden lehetséges. Egyik törvénytervezet sem halott, egyiket sem törölték, és ha ez nem elég, egy harmadik is csatlakozhat hozzájuk.

Dejavu: Itt az OPEN törvény

A SOPA és PIPA törvények alternatívájaként Darrell Issa képviselő, 24 társszponzorral közösen, múlthét szerdán, pont a Wikipedia elsötétülésének napján, új törvényjavaslatot nyújtott be a digitális kereskedelem védelmének betartatása (Online Protection and Enforcement of Digital Trade – OPEN) néven.

A PCWorld a következőket írja:

Az inkább külföldről működő weboldalakra koncentráló OPEN törvény az igazságügyi minisztérium helyett a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak (ITC) adná át a felügyeleti jogkört, azonkívül tartalmaz egy fellebbezési folyamatot is és csak olyan honlapokat érintene, amelyeket „szándékosan” a szerzői jogok megsértését támogatják.

A törvénytervezet azt a látszatot kelti, hogy kizárólag külföldi honlapokra koncentrál és az amerikaiak számára továbbra is biztosítja a szabad böngészést és hozzászólást, de a törvény megfogalmazása annyira homályos, hogy könnyen lehetővé teszi, hogy azt amerikai oldalakra is alkalmazzák. Egyetlen példa: A sértő oldalak a törvény megfogalmazásában azok a weblapok „amelyek nem-hazai domain néven keresztül érhetők el,” de utána a (8)(A)(ii) részben úgy folytatja, hogy ez lehet bármely oldal „ami az Egyesült Államok lakosait célozza meg.”

Első ránézésre úgy hangzik, hogy panaszt a szerzői jog tulajdonosa nyújthat be a bizottsághoz egy oldal ellen, de a törvény szövege ezt a kérdést nyitva hagyja, és tulajdonképpen bárki megteheti. Az ITC továbbra is megtehetné, hogy a fizetési és reklámszolgáltatókat rávegye, hogy a vádlott számláját letiltsák, illetve a neki irányuló kifizetéseket elvágják. Ki határozza meg, hogy mi számít „szándékos” jogsértésnek?

A szóban forgó törvények elfogadása még meg sem történt, az Egyesült Államok kormánya mégis letiltotta az újzélandi Megaupload.com oldalt a nagy felfordulás közepette, amire az Anonymous hekker csoport számos kormányoldal feltörésével és lekapcsolásával válaszolt.

„Az igazságügyi minisztérium intézkedése világosan demonstrálja, hogy a SOPA törvényre egyáltalán nincs szükség,” írja Tony Bradley a PCWorld oldalán. A kormány egy korábbi törvény, a Bush által még 2008-ban aláírt PRO-IP törvény alapján tudta végrehajtani az akciót.

Az OPEN törvény egyre nagyobb támogatottságot kap a Google, Facebook, LinkedIn, Twitter és hasonló oldalaktól.

Bár a törvényjavaslat átláthatósága, valamint az, hogy a nyilvánosság véleményét is megkérdezik dicséretre méltó, a legtöbb ilyen jellegű törvény annyira általános, hogy később komolyabb, széleskörű büntetésekre, szigorításokra vagy oldalak lekapcsolására is lehetőséget ad. Azt se felejtsük el, hogy egy-két jelentéktelen engedménnyel meg tudják békíteni vagy inkább elaltatni a közvéleményt, arra hivatkozva, hogy ők „meghallgatták az ellenvéleményeket” és megették a szükséges változtatásokat.

Amikor majd egyes szervezeteket sikerült kibékíteniük, idézzük emlékezetünkbe a törvényhozók taktikáját: célozz minél magasabbra, készülj fel a heves ellenállásra, majd változtass meg egy-két tételt a javaslatban, végül észrevétlenül vedd elő ismét a törvényt, amikor senki nem figyel. Ezt addig folytasd, amíg sikerül megszavaztatni a törvényt. Esetleg adj neki új nevet, ha kell, alkudozz.

Most úgy tűnik készek a kompromisszumra és hallgatnak a józan észre, de amint a törvényt elfogadják, a józan ész repül és egyedül nekünk kell megalkudni.

A lopás valós probléma, bár az egyre növekvő szórakoztató ipart nem igazán veszélyezteti, azonkívül halálos áldozatai sincsenek. Amennyiben Hollywood, pályafutása legnagyobb hisztijét produkálva, süllyed, miért süllyedjünk vele mindannyian?

Ennél sokkal nagyobb baj, hogy az emberek kénytelenek folyamatosan éberen ügyelni, hogy online tevékenységüket megvédhessék azoktól a törvényhozóktól, akik a gazdaságot tönkretették.

Az Internet szabadsága elleni harc nem ért véget.

Forrás: idokjelei.hu