A tíz legnagyobb osztrák cégből hat – köztük például a Raiffeisen és a Porsche is – részesül a mezőgazdasági támogatásokból Ausztriában. Míg a hivatalos érvelés szerint a támogatások fő célja a kisebb gazdaságok megélhetésének biztosítása, a 2,3 milliárd eurónyi éves összegnek mindössze 20%-a kerül hozzájuk – írja Hans Weiss osztrák oknyomozó újságíró egy németországi kiadó által megjelentetett könyvében.

A mezőgazdaság fekete könyve – avagy az agrárpolitika intrikái című tényfeltáró munka szerint a támogatások mellé ráadásul hatalmas adókedvezmények járnak a kedvezményezetteknek, köztük tehetős gazdáknak, nagy nemzetközi vállalatoknak és a támogatásokat szétosztó agrár-bürokráciának. Az atlatszo.hu-nak adott interjúban Hans Weiss elmondta, hogy a könyvet nyilvános adatbázisok elemzésével, összevetésével rakta össze. A könyvben külön fejezet szól Ausztria legbefolyásosabb cégcsoportjáról, a Raiffeisenről: a bank- és biztosítási szektoron kívül az élelmiszeriparban és az agrárszférában is leányvállalatokkal bíró cég – egykori termelőszövetkezet – vagyona meghaladja a szomszédos ország éves költségvetését. A könyv szerzője szerint a Raiffeisen bankként jelenik meg, de továbbra is profitál korábbi – szövetkezeti múltjának köszönhető – társadalmi presztízséből, ezért engedhet meg magának olyasmit például, hogy 2006 és 2008 között mindössze 1 százaléknyi adót fizetett 1.9 milliárd euró bevétel után, pedig Ausztriában a társasági adó 25 százalék.

Hogyan reagált az osztrák társadalom a könyvre?

HW: Elég nagy vihart kavart az agrár-közigazgatásban, a hivatalnokok nagyon mérgesek lettek rám. Volt, aki azt mondta, hogy a könyvben nem mondok igazat, s hogy beperelnek ezért. A legfontosabb hivatalnok egyenesen bűnözőnek nevezett és azzal vádolt, hogy a könyvet a szociáldemokrata párt, az SPÖ megbízásából írtam. Ez persze nem volt igaz, s akkor én pereltem be, majd 2-3 hónappal később, még a bírósági szakasz előtt mindent visszavont nyilvánosan.

Miért pont ezt a témát dolgozta fel?

HW: A legnagyobb osztrák cégcsoport, a több nagy bankból és ezernél is több cégből álló Raiffeisen hátterét tanulmányoztam. Ez a cégcsoport képviseli egész Ausztriában a legnagyobb hatalmat, nagyon erős társadalmi és politikai befolyása van, a legbefolyásosabb lapokat is a kezében tartja. Újságíróként úgy éreztem, hogy ekkora hatalom egy kézben nem tesz jót a demokráciának. Egy vidéki családi látogatás során egy kis tehenészetből élő rokonom mesélt a különböző mezőgazdasági támogatásokról, így kezdett érdekelni az agrár szektor, és tudtam, hogy a Raiffeisen-csoportnak ezen a területen is nagy befolyása van, főként a cukor- és tejtermelésben.

Több napra egy kis gazdaságba, egy sajtkészítő műhelybe költöztem, s a gazdákkal végigcsináltam a napi rutint. Megdöbbentem, hogy mennyi antibiotikumot használ a gazda, pedig kis gazdaság volt. Ő egyébként azt állította, hogy remekül meg lehet élni az agrártámogatásokból, pedig az osztrák gazdák sokszor hivatkoznak megélhetési gondokra. Az adatbázisokból megtudtam, hogy nagyon sok tehetős ember is részesül a mezőgazdasági támogatásokból, pedig ezeket a támogatásokat hivatalosan ”a megélhetés biztosítására” adják.

A tíz leggazdagabb osztrák állampolgárból hat részesül mezőgazdasági támogatásban, sokan közülük úgynevezett „hegyi gazdaként”. A hivatalos propaganda szerint az agrártámogatások nagy része a kis gazdaságok tulajdonosaihoz kerül, pedig a teljes összegnek ők csak 20%-át kapják, a többi megy a nagy multikhoz, mint például a hatalmas vagyonú bankcsoportot birtokló Julius Meinlhez vagy a Suchard csokoládégyárhoz és más cukorgyártó cégekhez, és a legnagyobb gazdaságok tulajdonosaihoz. Ráadásul 100 millió az agrár-közigazgatásban különböző funkciókat betöltő hivatalnokokhoz kerül, saját vállalkozásaikon keresztül.

Ezt sikerült bizonyítania is?

HW: Igen, mert egy azóta megszüntetett uniós előírásnak köszönhetően akkoriban egy rövid ideig, 2-3 évig elérhetők voltak az „átláthatósági adatbankok”. Én ebből az adatbázisból dolgoztam. Sajnos egy évvel a könyv megjelenése után ezt a nyilvános adatbázist megszüntették: az adatbázis miatt bajor gazdák az Európai Bírósághoz fordultak, mely ezt követően úgy döntött, hogy a személyes adatok védelme miatt törvényellenes az adatok nyilvánosságra hozatala.

Ezek szerint a szerencsén is múlott, hogy meg tudta írni a könyvet. Hogyan profitáltak az előbb említett hivatalnokok a támogatásokból?

HW: A támogatások elosztásáról döntő emberek többsége maga is (nagy)gazdálkodó, többségük – ellenőriztem – 40 -50 ezer euró adómentes támogatást kap évente. Az adókedvezményekről is írtam: a gazdák többsége – 98%-a – ugyanis a mai napig egyáltalán nem fizet jövedelemadót. A könyv megjelenése után nagy volt a vihar, de azóta szép csöndben elült.

Van, ami változott a könyvben foglaltak nyilvánosságra kerülését követően?

HW: Nem igazán, sőt. Még szélesedett is a privilégiumok köre – egyszerűen nem értem. A könyv megjelenése után vagy 30-40 nyilvános vitára meghívtak, szakszervezetek, különböző szocialista szervezetek. A szociáldemokraták iszonyú dühösek voltak a saját vezetőikre, amiért azok nem voltak hajlandóak változtatni ezeken a dolgokon. Szerintem hallgatólagos politikai egyezségről van szó a szocdemek és a néppártiak között: az agrárszektor az utóbbiak „felségterülete”, míg az agyontámogatott OBB vonattársaság a szocdemek befolyása alá tartozik, és vélhetően megegyeztek, hogy nem köpnek egymás levesébe.

Az akkor nyilvános adatbázison kívül milyen forrásokból dolgozott még?

HW: Még egy fontos adatbázist használtam, ez az agrártárca által évente publikált jelentés az agrárszektorról. Ezt végignéztem, kielemeztem, s az adatokból kimutattam, hogy megdöbbentő módon a kisebb gazdaságoknak területegységenként kisebb támogatás jut, mint a nagyoknak. Ez pont az ellenkezője a hivatalosan hangoztatott céloknak. Több ilyen ellenmondást is találtam, de Ausztriában az újságírók ritkán néznek a tények mögé, legtöbbször csak sajtóközleményeket írnak át, nem vizsgálják kritikusan ezek tartalmát.

Kapott fenyegetéseket?

HW: A gazdaszervezetek dühösek voltak, elég fenyegetően kommunikáltak, de konkrét fenyegetést nem kaptam.

Mennyire volt nehéz kiadót találnia a könyvhöz?

HW: Nem volt nehéz, de azt tudtam, hogy egy ilyen könyvet osztrák kiadó nem fog tudni kiadni, mert itt vagy a politikai pártoktól, vagy a Raiffeisentől függ mindenki valamilyen formában. Végül egy német kiadó jelentette meg.

Forrás: atlatszo.hu

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters